Ülj közelebb.... (2010-11-08)

Ülj közelebb....


ZÉTA

A görög ABC hatodik betűje. Ám névválasztásomnak nem ez a forrása és oka.
Talán szerénytelenül, de nem minden tudatosság nélkül választottam a nevemet és "mottómat" sem.

„Hát én volnék az a Zéta. S bizony mondom: nem ismer engem senki…
Az embernek csak az arca ismerhető, de az arca nem ő. Ő az arca mögött van. Láthatatlan.”


Ezek a szavak Gárdonyi Géza nagyszerű regényének, A Láthatatlan Ember főhősének szájából hangzanak el.

Zéta Priszkosz rétor íródeákja. A rétor a császár követeként érkezett Konstantinápolyból a Tisza partjára, Attila - a hun király - udvarába. Zéta itt, a hunok földjén egy magyar asszonytól tanulja meg, hogy az embereknek csak az arca ismerhető meg, igazi lényük rejtett, láthatatlan.

Ahhoz, hogy igazán megismerhessünk valakit, hogy "az arca mögé lássunk", hosszú út vezet.
Ezt is legszebben egy író írta meg, Antoine de Saint-Exupéry.
A tragikus sorsú író élete is olyan, mint regényeinek nagy része. Példamutatás.
A második világháborúban a francia felderítőknél szolgált pilótaként, és - bár visszavonulni készült - 1944-ben még elvállalt egy utolsó küldetést: adatgyűjtést a Rajna-völgyi német alakulatról.
A repülőgépe 1944. július 31-én éjjel szállt fel - de soha nem érkezett meg. 44 évesen hunyt el.

A kis herceg című művében, így ír a barátságról:
"
- Ki vagy? - kérdezte a kis herceg. - Csinosnak csinos vagy...
- Én vagyok a róka - mondta a róka.
- Gyere, játsszál velem - javasolta a kis herceg. - Olyan szomorú vagyok...
- Nem játszhatom veled - mondta a róka. - Nem vagyok megszelídítve.
- Ó, bocsánat! - mondta a kis herceg. Némi tűnődés után azonban hozzátette: - Mit jelent az, hogy "megszelídíteni"?
.....
- Légy szíves, szelídíts meg! - mondta.
- Kész örömest - mondta a kis herceg -, de nem nagyon érek rá. Barátokat kell találnom, és annyi mindent meg kell ismernem!
- Az ember csak azt ismeri meg igazán, amit megszelídít - mondta a róka. - Az emberek nem érnek rá, hogy bármit is megismerjenek. Csupa kész holmit vásárolnak a kereskedőknél. De mivel barátkereskedők nem léteznek, az embereknek nincsenek is barátaik. Ha azt akarod, hogy barátod legyen, szelídíts meg engem.
- Jó, jó, de hogyan? - kérdezte a kis herceg.
- Sok-sok türelem kell hozzá - felelte a róka. - Először leülsz szép, tisztes távolba tőlem, úgy, ott a fűben. Én majd a szemem sarkából nézlek, te pedig nem szólsz semmit. A beszéd csak félreértések forrása. De minden áldott nap egy kicsit közelebb ülhetsz.
....
– Tessék, itt a titkom. Nagyon egyszerű: jól csak a szívével lát az ember. Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan.
– Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan – ismételte a kis herceg, hogy jól az emlékezetébe vésse.
.....
– Az emberek elfelejtették ezt az igazságot – mondta a róka. – Neked azonban nem szabad elfelejtened. Te
egyszer s mindenkorra felelős lettél azért, amit megszelídítettél."



Ezek után elmondom én mit és hogy tapasztaltam ezekről.
Szóval ülj le mellém Kedves Olvasó. Idővel egyre közelebb ülünk majd egymáshoz talán.

Csak egy dolgot ne felejts el Te sem, ahogy én is az eszembe, szívembe zártam ezt.
Ha megszelídítjük egymást és barátokká válunk, akkor egyszer és mindenkorra felelősek is leszünk egymásért.

Tehát jól gondold meg...
0 Tovább

Ülj közelebb.... 1 (2010-11-08)

Ülj közelebb.... folytatom....

Sokszor elgondolkoztam, hogy mennyivel több izommunka és energia, mekkora düh kell ahhoz, hogy haragudjunk és vicsorogjunk.
A mosolygás természetesebb arckifejezés és sokkal könnyebben is "áll rá az ember szája".
Ráadásul tudjuk, hogy olyan az emberi természet, hogy visszatükröz. Ha kedvesen rám mosolyognak, önkéntelenül is visszamosolygok. Még akkor is sikerül, ha rossz kedve van az embernek. És ettől kicsit oszlik a borús kedv érzése is. De ha valakire rámordulok, már csak védekezésből is, önkéntelenül is visszamorog és ő is vicsorogni kezd.

Mindannyian átéltük már talán, hogy napfényes reggelen, jókedvűen ébredve egyszer csak valami ilyen negatív érzéssel szembesülünk, amitől rögtön borúsabb lesz a kedv, a hangulat. És ez akár rányomja az egész napunkra ennek az érzésnek a bélyegét.

Nemrégiben olvastam egy kisregény bevezetőjében:
"Mongóliában, mikor egy kutya meghal, a hegy tetején temetik el, nehogy az emberek ráléphessenek a sírjára. A gazdája a fülébe súgja a kívánságát, hogy a kutya emberként térjen vissza a következő életében."

Nem tudom, igaz-e? De nem is igazán érdekes, hiszen a mögötte rejlő gondolat és érzelmek a fontosak.
Viselkedünk-e mi itt és így, hasonló tiszteletet tudunk-e adni egymásnak, nem "csak" egy halott kutyának, hanem embertársainknak. Élő fajtatársainknak. Azt hiszem, nem mindig. (És abban sem vagyok biztos, hogy ha a kutya feltámadna, valóban jól járna-e, ha emberként térne vissza.) A kutya példánál maradva, csodálatos élőlény. Hiszen képes önzetlenül szeretni, érdek nélkül kiállni a gazdájáért, élete árán is védelmezni, sőt akár követni őt a halálba.

Képesek vagyunk-e bízni és hinni egymásban. Feltétel nélkül. Természetesen mindenkinek vannak és lehetnek szomorú és keserű tapasztalatai. Tehát akár védekezésként sem hisz és bízik már.


De például maradva itt, a Fórumnál. Ha kitölti az ember a megfelelő adatokat. Kedvencek, érdeklődési kör, foglalkozás, vagy akár csak az életkor?
Ha valótlant ír be, az mennyivel jobb, mintha üresen hagyná és idővel mikor már valaki "közel ül hozzá" derülnek ezek ki.
Persze természetesen fontosak lehetnek ezek az adatok, mert támpontot, orientációt adnak. Hiszen egy Metallica rajongó és lelkes, aktív harcművész, például nem biztos, hogy megfelelő "társa" lehet egy csak komolyzenét kedvelő nyugdíjas főkönyvelőnek. De miért is ne lehetne például! Hiszen ezek az adatok egyben
el is tántoríthatja a 2 embert egymástól, mondván: "Ááá, úgysincs semmi közös bennünk, nem is érdekel az a személy". Aztán ki tudja, hányan és hányan mennek el így egymás mellett ahelyett, hogy leülnének egymás mellé pár percre és megpróbálnák "megszelídíteni" egymást, barátkozni egymással.

Hiszen a kis rókának és a kis hercegnek is sikerült :)

0 Tovább

Ülj közelebb.... 2 (2010-11-09)

Ülj közelebb.... folytatom...

(Te is gyere bátran közelebb. Te igen, aki kicsit távolabb álldogálsz, nyugodtan leülhetsz ide...)

Múltkor talán nem voltam egyértelmű. Nyilván nem az a jellemző, hogy bárki is hazudna, vagy valótlan információkat adna meg magáról. (Persze ez is előfordulhat.)
Az arc, és az arca mögött a "Láthatatlan ember". Ráadásul sokan talán még álarcot is viselnek. Nem azért mert nem mondanak igazat, hanem mert védekeznek, bizalmatlanok, elbújnak mögé. Ezt is meg lehet érteni.
Épp elég nehéz az emberi "arc" mögé látni, nézni. De ha esetleg "álarcot" is visel valaki, akkor még nehezebb az ember megismerése. (Pláne ha a "páncélját" is felölti mellé.)

Ám itt a virtuális világban is valós személyek élnek, léteznek. Mi magunk, mi élő emberek, mi mindannyian vagyunk ennek a virtuális társadalomnak a tagjai. És alapvetően olyanok vagyunk itt is, mint az igazi életünkben. Bizony, bizony... Lehet kétségbeesni  :)

Ennek a világnak is megvannak írott és íratlan szabályai. Semmi különös és teljesíthetetlen nincs ezekben sem, egyszerű és alapvető szabályok. Mindazt megteheted itt is, amit a valós világban szégyen és baj, probléma nélkül megtennél. Persze mások a körülmények, sajátosak a lehetőségek.

Ma már sokan mosolyognak is talán az etiketten, vagy a jó öreg kifejezéssel élve "illemtanon". Pedig a neten is létezik egy sajátos illemtan, erkölcsi kódex. A NETIKETT. Érdemes megkeresni és elolvasni, de legfőképp megfogadni az abban foglaltakat.
Kicsit később majd hosszabb mesélés is lesz ezekről, mert bőven lehet mit...

A Fórumok, blogok, chat (c6, cset).

Sokunk számára az nem is kérdés, illetve nem is gondolkozunk olyanon, hogy ne legyünk "önmagunk".
Ám ahogy a valós életben, itt is különböző jó és rossz hatások érhetik az embert. Néha bizony nehezebb is kiigazodni és eldönteni bizonyos dolgokat.

Talán akkor kezd ez nagyon is érezhetővé válni, mikor aktív résztvevővé válunk ebben a világban. Mikor fórumbejegyzéseket írunk, blogot készítünk, vagy csevegünk. Ekkor interaktívvá válik az itteni létünk. Nyomot hagyunk és nyomot hagynak bennünk is mindezek. Jó esetben csupa szép és kellemes nyomot, amitől csak gazdagodni tudunk szellemiekben és lelkiekben.
Nem gondolom, hogy valójában túl nagy különbség lenne egy itteni csevegés, fórumozás, vagy egy jóízű baráti csevegés között egy "valódi" társaságban.

Talán mégis egy markáns különbség van. Mivel itt nincs metakommunikáció, nem látjuk a testbeszédet (a másik szemét, arcát, mimikáját, mozdulatait), nehezebb eldönteni és ráérezni a partner hangulatára, illetve mondanivalónk fogadtatására. Sokszor félreértések és kellemetlen helyzetek is adód(hat)nak ebből.
De lényegében, ha három alapvető dologgal rendelkezünk - ami szerintem elengedhetetlen a virtuális létben való problémamentes viselkedéshez -, akkor túl nagy bajt nem okozhatunk.
Hogy mindemellett mennyi bajt, sérülést "szenvedhetünk" el ennek ellenére, vagy pont emiatt, az már más kérdés...

Ez a három fontos dolog azonban sajnos olyan, mint a "tüzér, ágyú, lőszer" esete. Magyarán: a három dolog egy időben, egy helyen és egyszerre nehezen, illetve ritkán fordul elő. Talán Gábor Áron óta nem sikerült ezt a három dolgot a magyar katonáknak sem összehozni.. ennek az eredményét meg ismerjük...
Mi is ez a három dolog szerintem? Mi is kell az intenetes fórumozáshoz, csevegéshez, blogoláshoz különösen?

- egy "csipetnyi" bátorság;
- egy "nagy adag" humorérzék; és
- egy "hatalmas" mennyiségű tisztesség, emberség és becsületesség.


Erről is elmondom majd kicsit részletesebben, mit gondolok...
0 Tovább

Ülj közelebb.... 3 (2010-11-09)

Ülj közelebb.... folytatom...

Mielőtt a három dologról, a három és remélem nemcsak szerintem fontos tulajdonságról folytatnám, egy szép, nagyon is megszívlelendő és hitvallás szerű mondást szeretnék megosztani veletek:

„Vannak emberek, akik továbbállnak, kilépnek életünkből.
Ám némelyikük barátunk lesz, és velünk marad egy ideig…
Maradandó, kedves nyomot hagyva szívünkben.
Már mi sem leszünk többé azok, akik voltunk, mert szert tettünk egy jó Barátra.
A tegnap történelem. A mai nap ajándék
(angolul: PRESENT, ami jelenti az ajándékot és a jelent is).
Ezért hívjuk úgy, hogy Jelen."


Bizony nagy dolog ezeket az Ajándékokat adni és kapni, elfogadni.
Mert ha egyszer "megszelídülünk" egymásnak, akkor hatalmas, talán esetenként életfogytig tartó felelősséget is vállalunk ezzel egymásért...

Ehhez kapcsolódik az itteni tapasztalat, egy kedves és szép jelzés.
Lehet csak véletlen, de akkor is valahogy jelzés értékű. A magyar mondás, a "mindenkinek megvan a maga keresztje" jut eszembe róla. Ez a mondás persze nem minden esetben, illetve zömmel nem jelent jót és pozitív dolgot. Hiszen a kereszt, amit viselni kell, az sokszor nehéz, de mindenképpen komoly feladatot is jelent.
Van olyan fórum, ahol a BARÁT-i kapcsolat jelzése a név mellett megjelenő +. Pluszjel, de én inkább "KERESZT"-nek érzem.
Egy fontos és nem felejthető jelnek, egyben komoly figyelmeztetésnek is veszem. Sokat mondó, beszédes jelképnek tartom.
Lehet, hogy tényleg véletlen, de már egy idő óta nem nagyon hiszek a véletlenekben...

Egy szép anekdota is szól erről:

"Egy ember sok-sok sorscsapást követően olyan kegyelemben részesül, imái meghallgatása után, hogy az Úr megengedi neki, hogy a már elviselhetetlen terhet jelentő saját keresztje helyett újat választhasson magának. El is megy Szent Péterhez, aki bevezeti őt a viselendő keresztek tárolóhelyére. Itt az emberünk boldogan hajítja el keresztjét, majd izgatottan kezd válogatni, keresgetni a halomban heverő, mások által letett keresztek között. Sokat megnéz, felemel, kipróbál, de nehezen talál magának valót. Mígnem egyszer csak az egyiket kipróbálva ragyogó szemmel kérdezi Szent Pétert: Elvihetem ezt? Ez annyira jó, ezt jobban tudnám viselni, ezt könnyedén elbírom. Kérlek, engedd meg, hogy erre cseréljem a régi keresztemet. Szent Péter mosolyogva feleli: El fiam, vidd csak, ez a kereszt tényleg a legjobban illik hozzád, hiszen ezt a keresztet tetted le, mikor idejöttél ehelyett másikat keresni."

Senki sem tud megválni a keresztjétől. Mindenkinek meg van írva a Sorsa, és megvan a maga keresztje és az itteni "keresztje" is

Azt hiszem, most ennyi talán elég is. Majd a folytatásban a három tulajdonságról...

0 Tovább

Ülj közelebb.... 4 (2010-11-10)

Ülj közelebb.... folytatom...

Korábban három dolgot említettem, ami az internetes fórumozáshoz, csevegéshez, blogoláshoz, kommunikációhoz kell szerintem.
Kezdjük az elsővel:

- a "csipetnyi" bátorság;

Nem teljesen tudományos magyarázat szerint:
"a bátorság az a lélekhangulat, a belsőnek az az energiája, mely a fenyegető veszélyektől nem megijed, hanem azokkal szembeszáll. A bátor a vakmerőtől abban különbözik; hogy ok nélkül nem keresi a veszélyt, míg a vakmerő a veszélyt önmagáért, a veszély érzéséért keresi. A bátorság pont azt jelenti, hogy vannak félelmeink, de képesek vagyunk ezeket legyőzni, és túllendülni a nehézségeken."

Hát csatát itt nem kell majd feltehetőleg vívni, meg talán hősies elszántságra sem lesz szükség, de bizonyos akadályokat, félelmeket az interneten is le kell győzni.

Az internettel kapcsolatban többféle félelmeink lehetnek:
Sokan vannak úgy, hogy nem ismerik a technikai hátterét. tartanak tőle, nem tudják, hogy is működik, hogy is kezdjék el. Nincs műszaki érzékük, gyakorlatuk, stb.
Ebben nagy szerepe lehet természetesen az életkornak is, minél idősebb valaki, nagy valószínűséggel annál nehezebben és annál nagyobb félelemmel (esetleg megfontoltsággal) vág bele. Pedig könnyű elsajátítani. Olyan, mint a biciklizés. Segítség, és egy kis gyakorlás kell hozzá esetleg. Kezdetben a biciklizésnél is mankókerék kellhet (vagy egy hozzáértő személy támogatása), esetleg még sokszor letesszük a lábunkat is közben, de idővel belejövünk. Aztán már csak az az érzés marad, mikor a széllel szemben száguldunk. Az élvezet és a szabadság érzése. A neten való mozgás is ehhez hasonló. A kezdeti suta, ide-oda kapkodás, tétovázás után, mikor az ember belejön, már csak a szórakozás és az élvezet marad. És mint a biciklizésnél, a netezésnél is különböző terepek vannak. Országúti, hegyi, verseny bringázás. Itt is Web oldalak böngészése, Fórumozás, film nézés, játék, zenehallgatás, tanulás, csevegés, vagy mindezek egyszerre, egy időben.
De ez más téren is pont olyan, mint a bringázás, aki egyszer megtanulta és rájön az ízére, sose feledi el, hogy kell csinálni, és nehezen is mond le róla.

(Feltehetőleg, ha ezt olvasod, és itt vagy már körünkben, akkor te ezeken a fázisokon már túljutottál. Úgyhogy tekintsétek ezt a kis eszmefuttatást a korosodó Zéta "írói munkásságának részeként". )

A bátorság még egy dolog miatt fontos lehet a neten való kommunikációnál. A pszichés tulajdonságok miatt. Hiszen sokan vannak olyanok is, akik "gátlásosabbak". Társaságban, főleg tömeg előtt nem nagyon szólalnak meg. Itt ez a fajta gát nem (annyira) érvényesül, itt könnyebben legyőzi mindenki ilyen félelmeit. Hiszen a neten a "tömeg" nem igazából érezhető. Pedig dehogynem. Milliók olvashatják, láthatják tetteinket, bejegyzéseinket, nyomainkat az Interneten.

Talán ezért is viselnek sokan álarcot, vagy nem mutatják meg azonnal valós személyüket. Hogy megőrizhessék ezt az érzést is, hogy nem mások előtt, nem tömegnek beszélnek. Vagy érezhetik ilyenkor úgy is, hogy ő csak egy név, egy apró eleme a "tömegnek" és beleolvadva ebbe a közösségbe, engednek az ilyen gátlásai. Persze ha megnézzük a személyek névválasztását, akkor azok is "beszédes" nevek lehetnek, nagyon sok esetben lehet már ebből is sok dologra következtetni.
Nyilván az "arctalanságnak" vannak veszélyei is. Innentől már lehet ingoványos is ez a talaj. Mert pont az ilyen "elbújás" lehetősége miatt, sokan azt hiszik, hogy arctalanul, személytelenül bármit megtehetnek, elkövethetnek, ráadásul büntetés nélkül. Ez is ismerős viselkedésforma. Kompenzálás. Itt mindenki azzá válhat, amivé akar, vagy amivé a valós életben nem sikerült válnia.
Ez természetesen nem a "bátorságot" tükrözi, hanem inkább annak hiányát.
Talán már sokszor találkoztatok Ti is olyannal, hogy valaki idősebbnek, "okosabbnak", egyszóval "másnak" próbálta kiadni magát, mint amilyen a valóságban. Ezek már lehetnek azonban erősen határesetek, hiszen "szerepjáték" kategóriába tartozó dologként sokan gyakorolják a valós életben is..

Mert mint tudjuk:
"Színház az egész világ. És színész benne minden férfi és nő: Fellép s lelép: s mindenkit sok szerep vár Életében..."
.
Ahogy tetszik... (bár nem teljesen szabadon választott módon és formában "játszhat". Lásd pl. a NETIKETT-tel kapcsolatban írtakat).... Shakespeare (természetesen az idézet, nem a zárójeles kiegészítés)

Mindaddig lehet ezt talán tenni, vagy ilyet tolerálni, amíg ezzel nem okoz sérülést, bánatot, kárt, bajt, veszélyt, stb.

De ahogy idővel a (színházi)smink is lekopik, itt is előjön alapvetően az igazi én, ahogy a "púder" sem sokáig használ, illetve takar, fed el bizonyos dolgokat. Talán simítja a ráncokat, más szint kölcsönöz a bőrnek, de az alapvető dolog, az eredeti arcél, a karakter ugyanaz marad.

És ez a szerepjáték, a "bújócskázás" csalóka, veszélyes és kerülni való terep is (lehet). Erről bővebben talán a harmadik dolognál érdemes beszélni. Ám előtte még a második tulajdonságról, a humorról is kellene pár szót ejteni.

Ejtek majd...

0 Tovább
«
12345

zeeta (nem) blogja

blogavatar

Internetről, emberekről... rólunk.

Utolsó kommentek