zeeta (nem) blogja

Ülj közelebb.... folytatom...

Korábban már említettem a három dolgot ami az internetes fórumozáshoz, csevegéshez, blogoláshoz kell szerintem.
Az elsőről, a bátorságról ezt megelőzően már esett szó.

A második ilyen dolog:

- a "nagy adag" humorérzék;

A humorérzék elengedhetetlen sok szempontból. Nem azt jelenti, hogy mindenki udvari bohócként kell, hogy viselkedjen a neten (szükség van a "csendes őrültekre" is ), de bizonyos helyzetekben csak humorral és kedvességgel lehet bizonyos helyzeteket és szituációkat megoldani, azokat túlélni, esetleg másokon segíteni. (Esetleg shock terápiával, de az többnyire nem annyira "humoros".)
Itt is érvényes az "emberi visszatükrözés". Ha kellemetlen, nehéz helyzetekben kedvességgel, humorral próbál az ember másokkal viselkedni, akkor sikerülhet komoly konfliktusokat, és akár még súlyos emberi válsághelyzeteket is megoldani, vagy legalábbis enyhíteni azok hatását. Nyilván nem azt jelenti, hogy másokból bohócot csináljunk, vagy alpári módon így sértegessünk bárkit is, de a jókedv és ennek az átragasztása másokra néha bizony csodát tehet.
Az emberi humor (vidámság) a szellem, az elme játéka.
("Nem véletlen, hogy a humanista és a humorista szó annyira hasonlít egymáshoz." NBA)

Nem kétséges, hogy sokszor szembesül tragikus, megrázó dolgokkal maga körül az ember, így az interneten is. A hírek között, vagy barátoktól kapott információkban, esetleg csak elolvasva egy blogot, vagy végigolvasva egy csevegést a cseten. Természetesen nem lehet mindent humorral megoldani, de én úgy tapasztaltam, hogy egy pár vidám, kedves szó és az ilyen reagálás majdnem mindig segített.

Azonban a humoros és nevetséges dolgokat soha ne keverjük. Humorizálni lehet, de nevetségessé tenni valakit, bűn.
És még egy dolog, a humorérzék és ennek a mértéke, szintje, módja mindenkinél más és más lehet. Ezt sem tanácsos elfeledni. Ami valakinek humor, "poén", az lehet, másnak valamiért súlyos sértés.

Ráadásul nagyon összetett dolog a humor. Hiszen, ahogy egy szintén a humorral foglalkozó írásban is olvasható:
"Aki próbált már idegen társaságban viccelődni, megtapasztalhatta, hogy a humor, a humorosság relatív fogalom. Függ a kultúrától, az iskolázottságtól, nemtől, életkortól, személyiségtől, de még a hangulattól, a pillanatnyi egészségi állapottól is."

Ráadásul itt, a neten ez a társaság virtuális. Amint már szó volt róla egy nagyon fontos társas kapcsolatoknál nehezen nélkülözhető dolog nincs is itt jelen: a metakommunikáció. Ennek hiányát enyhítik például az úgynevezett SMILEY-k (hangulatjelek). Amikkel próbáljuk pótolni a metakommunikációt, az információközlések során ezzel helyettesítjük az arckifejezéseket, gesztusokat, amik nélkül a mondanivaló néha félreérthető lehet(ne).
A Wikipedia alapján: "1982-ben Scott E. Fahlman, a Carnegie Mellon Egyetem professzora volt az első, aki a kettőspont, a kötőjel és a zárójel segítségével a világon először horizontális vigyorgó fejet írt egy levélben. Először főként komolytalan dolgok jelölésére alkalmazta, ami eleinte csak a számítástechnikához értő személyek körében, majd az egész világon elterjedt. Ezen jelek összefoglaló elnevezése emotikon (emóció + ikon), de ehelyett sokszor a smiley (mosolygó) angol szót használják."

A nevetésről és humorról komoly tanulmányok, tudományos munkák készültek, amikben ilyenek találhatók:
"a nevetésnek visszhangra van szüksége",
"állandóan visszaverődve egyre folytatódni akar".
"Nevetésünk mindig egy csoport nevetése ... a nevetésben mindig ott bujkál valami egyezség, szinte azt mondhatnám: cinkosság más, valóságos vagy képzeletbeli nevetőkkel."

Kosztolányi Humor és írás című esszéjében így definiálja ezt: "A humoros ember az, aki nem száraz... Maga az élet nedve ez, melyben fölolvad a világ, emberivé válik, hogy a kedélyünkbe fogadhassuk."

Itt válhat fontossá talán a humor szó eredeti (orvosi) jelentése is.
A humor: "folyadék", "nedvesség", méghozzá a testnedvek egyike. Az ókori felosztás szerint négy alapvető testnedv létezik, amelyek az ember lelkiállapotát, természetét is meghatározzák.
- a vér túltengése szangvinikus, azaz vérmes lelki alkatot eredményez, az ilyen ember a pirosságtól vidám;
- a fekete epe melankolikussá, azaz mélabússá tesz, aki ilyen, sötéten látja a világot;
- a sárga epe hatására kolerikus, vagyis irigy, "hirtelen fölfortyanó" és savanyú kedvű lesz az ember;
- a nyálka, a fehér gyomornedv eredményeként az ember nem tud felmelegedni, flegmatikussá, közönyössé válik.

Vagyis eredeti értelemben minden ember "humoros", csak nem mindegy, melyik "humoránál" van zömmel, vagy éppen egy bizonyos pillanatban.
Én tréfásan kiegészíteném ezeket a "nedveket" egy ötödikkel, a könnyel. Mikor olyan jóízűt nevetünk, hogy a "könnyünk is kicsordul".

Kívánom mindenkinek, hogy főleg "ezzel" a nedvvel, a nevetéstől kicsorduló könnyel találkozzon, és ilyen "humor" legyen környezetében is a jellemző.

A következőkben a legfontosabb és egyben a legkényesebb dologgal és témával: a tisztességgel, emberséggel és becsületességgel kell(?)... IGEN KELL(!) foglalkozni.

És nem lesz csupa móka, meg kacagás (még talán humoros sem, a szó szoros értelmében, de most már tudjuk, a "humorosság" nem mindig a nevetést és a kacagást jelenti).

De addig is gyakoroljuk a humort, és a nevetést...

Ülj közelebb.... folytatom...

Most kellene következnie a harmadik dolognak.
De ma mégsem erről írok. Túl fontos és kényes téma ez ahhoz, hogy csak úgy belecsapjak. Ma pedig nem olyan nap van, amikor ilyen gondolatokkal szeretnék foglalkozni és „fennkölten” tudnék ezekről írni.

Helyette inkább a saját életemből mutatnék be egy konkrét példát arról, amiről itt beszélgetek veletek. A bátorság, humor, tisztesség, őszinteség, emberség…

Egy olyan személyen keresztül, aki fényes és ragyogó példáját mutatta nekem minderről. Akire büszke vagyok és leszek mindig is, hogy (meg)ismerhettem.

Egy nagyon szép és számomra kedves verset is szeretnék idézni, amit Ő írt.
A Sors jele, fintora(?), hogy a szerzője szintén egy Kanadában élő magyar EMBER. EMBER, igen. Vannak EMBEREK és emberek… Ő EMBER.
(És nagyon, nagyon remélem, hogy a jelen időt használhatom és él, és nem azt kellene írnom, hogy volt…)

Ő egy nagyon kedves régi barátom. Akivel sajnos azóta már elvesztettem a kapcsolatot, de többek között verseivel is nyomot hagyott, egy életre szóló, kitörölhetetlen nyomot hagyott bennem. Csupa kedves és szép emléket hagyott alapvetően maga után.

Az életben összesen 2 alkalommal találkoztunk személyesen, mindösszesen pár órára. Igazából úgy voltunk évekig barátok, hogy csak és főleg itt a neten beszélgettünk, leveleztünk és küldtük el egymásnak napjainkról a híreket, üzeneteket. A mindennapokról és a világ kis-, és nagy dolgairól itt cseréltük ki a véleményünket.
(Érdekes és aranyos dolog volt a jó pár órás időeltolódást is figyelembe venni, mikor nemcsak email-t akartunk váltani, hanem a cseten is beszélgetni akartunk. Én már rég vacsora után voltam, amikor ő lenyelte az ebédje utolsó falatjait. )

Álljon itt tehát az Ő verse, először angolul, ahogy írta, majd utána az én sete-suta magyar fordításomban:

Simple man

Sometimes when you are feeling important,
Sometimes when your ego is in bloom,
Sometimes when you take it for granted
That you are the best qualified man,
Sometimes when you feel you are going
Would leave an infallible hole;
Just follow this simple instruction,
And see how it humbles your soul.
Put your hands in a bucket of water,
Immerse them up to your wrists,
Pull them out and the hole that remains,
Is a measure of how you will be missed.
You may splash all you please when you enter,
But stop, - you'll find in a minute,
That it looks just the same as before.
The moral of this is quite simple,
Always do the best you can,
Be proud of yourself, - but remember,
There is no i n d i s p e n s a b l e man.

Egyszerű ember

Néha mikor magad fontosnak érzed,
Ha repes és tündököl éned,
Amikor néha bizonyosra veszed,
Hogy mindenki fölé emel tehetséged,
Mikor módfelett úgy érzed,
Nagy űrt hagy majd távozásod;
Akkor tégy egy egyszerű próbát,
Ez tanítja alázatra majd lelked, meglásd.
Tedd kezeidet egy teli vödör vízbe,
Egészen a csuklóidig alámerítve.
Majd kezeidet a vízből kivéve,
Az utána maradó mélyedés lesz mértéke,
Mennyire fogsz majd hiányozni.
Lehet a vízből bármennyit kifröcskölni,
De meglátod majd egy pillanat alatt,
Hogy mint előtte volt, a víz olyan maradt.
A tanulság egészen egyszerű pedig.
Tedd meg, amire képes vagy, mindig.
Légy büszke magadra, de tartsd észben!
Nincs olyan ember, aki nélkülözhetetlen.

Nevéből engedelmetekkel csak annyit adok meg, hogy Á. Magdinak hívták.
(Ha olvasod Magdikám esetleg majd, remélem, utólag beleegyezel és jóváhagyod, hogy idemásoltalak)

Leveleit nagyon sokáig őriztem. Igazi nagyszerű, emberi beszélgetések voltak. Semmi fennkölt magasröptű dolog, csak egyszerű, mindennapos őszinte beszélgetések. Gyerekekről, munkáról, emberekről, helyzetekről. Hogy van otthon, és mi újság itthon…

Vele is úgy ismerkedtem meg a neten, hogy például az ő nevéből sem lehetett semmit megtudni. Azt se, hogy fiú, vagy lány. Ez is, az is lehetett ennek alapján, de én a kezdetek kezdetén inkább fiúnak hittem. Így is, fiúsan is viselkedett. Nem árulta el sokáig azt sem, hol él, hány éves, mit csinál. Nem is igazán volt központi kérdés. Nem számított. Beszélgettünk kezdetben általánosságokról, zenéről, divatról, emberekről, urambocsá’, még a politika is szóba került. Nagyon tájékozott volt és majdnem hibátlanul, szépen írt magyarul is. Én sem mondtam semmit magamról, igaz Ő sem kérdezett ilyeneket soha.
Aztán már nem igazán emlékszem, hogy történt, de talán véletlenül szólta el magát (hát Nő volt a szentem, persze hogy fecseg :) ), és kiderült, hogy nem fiú, ahogy én majdnem biztosra vettem addig, hanem nő. Addigra már „elég közel ültünk egymáshoz”, megismertük egymást és bíztunk is feltétel nélkül egymásban. De ennek ellenére nagy meglepetés volt.

Aztán ekkortól már személyes dolgokról is szó esett egyre inkább, hogy ment el Magyarországról, a szüleiről, az én családomról, gyerekeinkről. Örömökről, bánatokról, sikerekről, kudarcokról, kérdések, válaszok. Még számítástechnikai „távoktatás” is volt.
A kisházáról, ahova minden nyáron otthonról (Kanadából) hazajött (Magyarországra).
Sok szép verset is küldött. Nagyon sok verset írt. Minden verse tele emberi érzésekkel, tisztességgel, becsülettel. Egy kanadai helyi újságnak volt a szerkesztője is. Sokáig kaptam is azt az újságot és élvezettel érdeklődéssel olvastam az ottani magyar közösségről szóló híreket. És büszke is voltam nagyon Magdira, mert az egyik motorja és fő szervezője volt a helyi közösségnek.
Többször kérte tanácsomat, küldte el verseit, cikkeit, hogy „ugyan, mond má’ meg, jó ez így, „elmegy egy kis szódával” itt vidéken?”. És mindig a tökéletesre, a legjobbra törekedett. Ezt várta el magától és mindenki mástól is, aki körülötte volt. Velem is sokszor „veszekedett”. Örömmel vettem, mert tudtam, csak jót akar, és amit kifogásol, azt joggal és okkal teszi.
Mindez talán csak azért jutott eszembe, mert vele is „Láthatatlan emberként” ismerkedtem meg.
Nem viselt álarcot, de nem is árult el kezdetben szinte semmit magáról. Tőle is nagyon sokat tanultam az emberekről és emberségről. Nemcsak szóban, nemcsak a verseiből, hanem az egész lényéből, viselkedéséből, életéből, sorsából.
Azt hiszem ennyit példaként a barátságról és netes kapcsolatokról, viselkedésről.
Nekem nagyon sokat jelentett az Ő barátsága és léte.
(Magdikám bárhol is vagy, élsz, létezel, az Isten áldjon meg Téged és ölellek igaz baráti szeretettel! Ciao and You are/were NOT a Simple Woman! )

Ülj közelebb.... folytatom...

Most kellene már tényleg következnie a harmadik dolognak.
Tudom, tudom ezt ígértem.
És most megint nem fogom tudni teljesíteni ezt az ígéretet, elnézést, mert ma még mindig adós maradok ezzel.

A mai napot (talán a tegnapi blog hatása alatt még) mással töltöttem.
Emlékeztem régi barátokra és „őriztem”, ápoltam az új barátokkal a kapcsolatot.
Próbáltam kicsit mindent rendszerezni is ismét ezen gondolatok körül.
És megint elővettem régi honlapomat, ahol elég sokat foglalkoztam az internettel, és az elektronikus kommunikáció ügyes bajos dolgaival.
És megint előkerültek onnan jól ismert, de tán mára elfeledett idézetek, bölcs és igaz mondások.
Nektek is mutatok belőle néhányat:

"Mondd meg kivel társalogsz, s én megmondom ki vagy." /Talmud/, vagy egy másik

"A legkellemesebb beszélgetés az, melyben nincs vetélkedés, nincs hiúság, csak az érzelmek csendes, nyugodt, kölcsönös kicserélése." /Samuel Johnson/

Meg mától már tisztábban is látok. Végre elkészült az új szemüvegem is. Azért is el kellett rohannom, és meg is kell még szoknom, stb.
Tényleg érdekes dolog. Ezzel jobban látok. Már látom azokat is, akik még csak messzebbről nézelődnek errefelé és még nem vették a bátorságot közelebb jönni, és ideülni a kicsiny kis társaságunkhoz.
Mert azt hiszem és örömmel olvasom is hozzászólásaikat, hogy egy két rendszeres beszélgetőpartnerem már van. Akik itt ülnek egyre közelebb hozzám és beszélgetnek már velem.
Nektek külön köszönöm ezt, hiszen ezért beszélek, mesélek, hogy beszélgethessünk. Hogy kölcsönösen elmondjuk és elmondhassuk egymásnak, ki, mit gondol ezekről.

Megígértem már korábban azt is, hogy arról is fogok szólni, milyen nyomokat is hagyunk, hagyhatunk a neten (akarva-akaratlan). Meg arról is majd szólok, én mit gondolok az egyes felhasználók névválasztásáról.

Ezek szintén komoly dolgok, sok technikai dolgot, illetve pszichológiai dolgot is meg kellene ezenközben beszélnünk.
De végül is az időnkbe belefér, csak néha az idő nem tud erről és nem hagyja, hogy önmagunk osszuk be.

Tényleg kellemes napokat tölt itt az ember. Sokat olvasgatok itt is, más oldalakon is. Meg halmozom az élvezeteket és sok internet adta lehetőséget kihasználok. Zene, videó, blog, kedves és örömteli beszélgetések, stb.

És mára búcsúzóul, ha már annyi szó esett róla, idemásolom a NETIKETT kivonatos formáját is, amit szintén megtaláltam a volt honlapomon. Olvassátok, gondolkozzatok róla, és használjátok fel az netes „életetek” során.
Remélem hasznos lesz.

A viselkedés írott, íratlan szabályai az Interneten

1.szabály: Szeresd felebarátodat és nyugodtan tegeződj...
2.szabály: Viselkedj úgy az Interneten, mint a valós életben...
3.szabály: Tudd, hogy hol vagy, a nick (felhasználói név) mögött _BÁRKI_ lehet! Magyar fórumokon használd a MAGYAR nyelvet, más fórumokon az angol ajánlott...
4.szabály: Légy figyelemmel mások idejére, ne "lógj" a neten, fogalmazz röviden...
5.szabály: Hidd el, többen olvasnak, mint írnak, Te azoknak is írsz, akiket nem ismersz...
6.szabály: Oszd meg tudásodat másokkal, segítsd a kezdőket, kérdezz bátran a tapasztaltabbaktól...
7.szabály: Kerüld a trágár szavakat, a fellángolásokat, ne hagyd, hogy indulataid befolyásoljanak...
8.szabály: Légy figyelemmel mások magánügyeire, érzéseire, neked is lehet rossz napod...
9.szabály: Ne élj vissza a hatalommal, a hatáskörhöz felelősség is társul...
10.szabály: Légy elnéző mások hibáival szemben, de figyelmeztetheted őket ezekre...
11.szabály: A szabályokat TE IS alakítod, javaslatodról értesítsd a rendszergazdát (moderátort/operátort) levélben...

("ősrégi darab", de ahogy nézem, még nagyon is helytálló...)

Még jelentkezem, és ez nem fenyegetés, hanem ígéret

Ülj közelebb.... folytatom...

Most még mindig nem az a bizonyos harmadik dolog következik...

Ma sem azzal folytatom. Így mennek füstbe a szépen kidolgozott tervek és szinopszisok

A szinopszis szó jelentése amúgy: „ránézni az egészre”.
Igen ez az egész téma és minden, amiről itt szó van, az egy nagy EGÉSZ. Igazából az internet egy kis kozmosz, egy elektronikus Világegyetem. És hatalmas, szinte megismerhetetlen terület.

Bár kering egy olyan cinikus vicc is a neten, hogy:
„Eladó az Internet teljes tartalmának másolata 15689 db DVD-n (vagy pornó nélkül 10 DVD-n)”.
Ez azért biztos túlzás, nem hiszem, hogy ez ennyire igaz lenne, ám akár Rajkin mestert is idézhetnénk ezzel a viccel kapcsolatban: „Válámi ván, dé ném áz igázi”.
Az interneten megtalálható sok minden. Számtalan érték, tudás és hasznos, szép információ, de ugyanakkor rengeteg felesleges dolog, mondhatnánk akár azt is, hogy „hulladék” (reklám, spam, hazugság, álinformáció). Olyan, mint a Világűrben, a számtalan hasznos mesterséges hold mellett sok „űrszemét” is kavarog. Amely a korábban megsemmisült hasznos eszközökből maradt, vagy lett.
És ezeket az anyagokat, dolgokat mi is szaporítjuk a neten. Szándékosan is, de véletlenül, akár akaratlanul is.

Mint a nagy egész részeivel, most akkor 2 dologról essen majd szó:

- az egyik a nyomok magunk után, lenyomataink az interneten, illetve
- a másik majd a névválasztás.

Mindkét dolog szervesen kapcsolódik egy olyan fogalomhoz, amit nagyon sokan nem vesznek komolyan, vagy nem is ismernek.
És most baj van. Ez a terület az egyik „vesszőparipám” és egyben szakterületem is.
És ez az: informatikai biztonság és -adatvédelem.
Megpróbálok majd rövid és közérthető lenni, de előre figyelmeztetek mindenkit, hogy valószínűleg nem fog sikerülni… Hát ti akartátok…

A teljesség igénye nélkül, amolyan brechti „színház” módjára, csak „gondolkodásra szeretnélek izgatni” titeket. Tehát katarzist ne nagyon várjatok..

Természetesen senkibe nem szeretnék paranoiás képzeteket és egyéb hasonló rossz érzéseket sem táplálni, de azért a dolgokat szerintem érdemes egyszer kicsit alaposan végiggondolni.

Korábban egy blogban írt hozzászólásomkor idéztem ezt a (meglehetősen hím soviniszta) mondást. Ha nyomot akarsz hagyni az életben magad után, akkor:
„Ültess egy fát, nemzz egy gyereket (persze fiút), építs egy házat és írj egy könyvet!”

Ennek a mondásnak csak egy részével, mégpedig az „írj egy könyvet”, tanáccsal van igazából létjogosultsága foglalkozni itt és most. Az indokaimat nem kell azt hiszem részletezni

A könyvírással Gutenbergig, ez így is volt. De ezzel nem azt akarom mondani, hogy a Gutenberg-galaxis (a nyomtatott könyvek világa) halott, hanem inkább azt, hogy megváltozik és jelentősen átalakul a kommunikáció és a módszerek, ahogy mindezeket használjuk, közvetítjük, kezeljük.

Már nem az írott, azaz nyomtatott könyv az egyedüli mód, hogy ismereteket, vagy bárminemű irodalmi tartalmat közzétegyünk, és a világra hagyjunk. Ez érvényes minden „írott”, illetve írói műfajra.
Korábban egész mást jelentett egy nyomtatásra szánt könyvet megírni, kiadni, stb. Az valóban csak a „kiváltságosaknak” sikerült. Mert ugye a könyv nagy kincs, és ha ma már nem is tartják sokan akkora becsben, de mégis egy érték és időtálló dolog, illetve az volt sokáig.

Tehát valóban kiemelkedő tett volt könyvet írni, és sokáig az volt könyveket birtokolni is.
Ma már azonban nem kell „hagyományos” könyvet írnunk, hogy nyomot hagyjunk magunk után a világban.

És innen folytatom majd…

Ülj közelebb.... folytatom...

Ott fejeztem be nemrégiben, hogy ma már nem kell „hagyományos” könyvet írnunk, hogy nyomot hagyjunk magunk után a világban.

És ezek a nyomok sokkal szélesebb körben és kicsit „ellenőrizhetetlenebbül” is kerülnek mások birtokába ilyen módon. Gondoljunk csak bele…

Itt például a fórumon. Regisztrálunk, email címet, nevet, egyéb információkat is megadunk. Aztán elkezdünk további adatokat (zenét, képet, szöveget feltölteni, vagy akár csak hozzászólást írunk) közölni. Aztán sok egyéb helyen is regisztrálunk emellett. Esetleg honlapunk van, vagy a közösségi oldalakon (iwiw, facebook, stb.) nyitunk személyes profiloldalt. Itt szintén információkat adunk meg magunkról. Aztán különböző kapcsolati listák, baráti listák tagjai leszünk. E-maileket írunk és kapunk. Ezek mind-mind az interneten tárolódnak, valamilyen szerveren, adattárolón. Ezek az információk „elő is kerülhetnek”, sőt ezek akár meg is kereshetőek.

Például ki lehet próbálni, hogy a Google milyen találatokat ad, ha akár nevünket, akár felhasználói nevünket beírjuk a keresőbe. De nem kell ilyen messzire menni, itt a Fórumon is kereshetőek vagyunk, hozzászólások, feltöltések, stb. És ha valaki, aki nem is tagja ennek a közösségnek, hanem csak keresgél az interneten, a fórumon hagyott „nyomaink” alapján, azokon keresztül hozzánk is eljuthat. Néha meglepő adatokkal és eredményekkel találkozhatunk…
Olyan információk köszönhetnek vissza, amiről nem is hittük volna, hogy eltárolódtak személyünkről.

De emellett van egy még nagyobb veszély és gond is. Sok esetben „elborzadva” láttam, hogy milyen privát információkat képesek az emberek önmagukról közzétenni az interneten.
A közösségi oldalakon jellemzően, de akár még itt a Fórumon is. Teljes név, pontos lakcím, telefonszám, munkahely, beosztás, elérhetőségek, fényképek, stb.

Ezzel alapvetően nincs is gond, mert nyílt, őszinte bemutatkozás. Ez lenne a teljesen normális hozzáállás és módszer, hiszen őszintén, nyíltan, bizalommal kell is viseltetnünk egymás iránt. Csak ezekkel az adatokkal sajnos vissza is lehet élni és mindig található olyan ember, aki ezt meg is teszi. Rossz szándékból, vagy egyszerű önös érdekből, butaságból, vagy csak azt hiszi vicces az ilyen. Ezt nem részletezem, gondolom sejti mindenki, milyen nehéz helyzeteket teremthet mindez adott esetben, különösen egy rosszindulatú személy kezében.

Ez olyasmi is lehet akár, mint mikor elmegyünk otthonról és kiírjuk az ajtónkra, hogy „kulcs a lábtörlő alatt, a spórolt pénzt, meg a szekrény bal alsó fiókjában, a zoknik alatt tartom.”.

Lehet túlzónak tűnik ez az általam festett kép, a veszély, de inkább kezelje mindenki így, mint később bánja meg feltétlen bizalmát és esetleges könnyelműségét. Ráadásul az internet technikailag olyan módon működik, hogy a közölt, közzétett információk már utólag nem, vagy csak nagyon nehezen törölhetőek. Hiszen azokat az interneten „archiválják”, eltárolják. Ezeket a rögzített adatokat viszont mi már módosítani, törölni nem tudjuk.

Emellett érdekességként azt is célszerű tudni, hogy az álláshirdető cégek, munkaközvetítők nagy előszeretettel kutatják is a pályázó adatait pont az ilyen oldalakon, és pont ebből az okból. És ha mondjuk banki ügyintézőnek jelentkezünk éppen, de enyhén kompromittáló fotónkkal, bejegyzésünkkel találkozik a leendő főnökünk a neten rólunk, akkor nem biztos, hogy pozitív lökést ad neki ez abban a döntésében, hogy mi vagyunk a legjobb jelölt/választás erre a munkakörre.
Általános tanácsként talán azt a legjobb megfogadni, hogy az internetre csak olyan adatokat tegyünk fel magunkról, vagy olyan információkat adjunk meg, amit bárhol, bármikor, bárkinek is elmondanánk.
Olyan adatokat csak, amit akár a ruhánkra írva is viselnénk nyilvánosan, pl. az utcán közlekedve. Ugyanis az internet teljesen nyilvános, bárki által használható és bárki számára hozzáférhető „közterület”.

Ehhez kapcsolódik szorosan az is, hogy például tudjuk-e, illetve tisztában vagyunk-e azzal, hogy gyerekeink mit csinálnak az interneten, merre járnak, és ők milyen adatokat, információkat hagynak maguk után, vagy akár esetleg rólunk, illetve közvetlen környezetükről. Természetesen a magánszférájukat nem szabad totálisan ellenőrizni, korlátozni minden eszközzel, vagy erőszakos módon. De ezekről a veszélyekről nekik is tudniuk kell, és meg kell tanulniuk nekik is a helyes, óvatos magatartást. De ez már megint más téma, bár szintén elég érdekes, meg fontos.

Aztán ismét egy alapvetően más terület, szintén csak elgondolkoztatás miatt.
Olyan helyzetek sora, amelyek mindennaposak és normális életünk részei.
Csak szemléltetésként, hogy elektronikával, informatikával, nyilvántartásokkal agyontűzdelt életünkben mennyi nyomot hagyunk az interneten kívül is, annak használata nélkül is akár.

Képzeljük el, hogy például megbetegszünk. Orvoshoz megyünk. Itt a TAJ számunk alapján kiállítanak számunkra recepteket és megállapítják a diagnózist. Majd elmegyünk a patikába kiváltani a receptet. Itt bankkártyával fizetünk a gyógyszerekért, fizetéskor megadva bankkártyánk PIN kódját. Közben mobiltelefonon kapunk nyugtázó sms-t a fizetésről, majd amíg várunk, felhívjuk barátunkat, hogy megbeszéljük a következő esti programot. Ugyanakkor sms-ben megvettük előtte a parkolójegyünket is a kocsinkra, rendszám, hely, idő megadásával. Közben a szomszédos műszaki boltban meglátjuk a már rég keresett árucikket és beugrunk megvenni. De ezt is hitelre, tehát gyors hitelbírálás következik, amiben nyilatkozunk már meglévő hiteleinkről, jövedelmi viszonyainkról és bemutatunk néhány kifizetett közüzemi számlát (vezetékes telefon, áram, gáz), esetleg munkahelyi jövedelemigazolást is csatolunk.
Na ennyi talán elég is, bár még lehetne folytatni

Ezen információk, adatok velünk kapcsolatban és rólunk mind-mind hosszabb-rövidebb ideig tárolódnak (orvosnál, patikában, távközlési szolgáltatónál, banknál, stb.). Adott esetben azeket az adatokat össze is lehetne kötni és így teljesen pontos, precíz, naprakész információval rendelkezhetnének rólunk. Szerencsére ezt nem lehet megtenni, azaz nincs rá se lehetőség, se jogszabály nem enged ilyet tenni.
Természetesen emellett ezen adatok nagy része az adatvédelmi-, a banktörvény és minden más egyéb érvényes jogszabályok alapján szigorúan védve vannak és bizalmasan, titkosan kezelik. Felhasználni, visszaélni vele nem lehet jogszerűen. Jogszerűen nem…
És ha belegondolunk mennyi fontos és alapvető adatot adtunk meg. Közöttük személyes adatainkból is nagyon sokat, de megadtunk különleges adatainkból is (pl. egészségi állapot). De az adatok, az adatvédelem megint már más téma és kérdés.

És mint már korábban mondtam, nem félni és ijedezni kell ezektől. Ezekkel csak „egyszerűen” jó tisztában lenni.
Ahogy kedvenc kollégáim egyike mondogatta mindig: „Nincs üldözési mániám! Engem ÜLDÖZNEK!”.

Viccet félretéve.
Nem vagyok a „Nagy testvér figyel” fóbiás, és senkinek nem is kell azzá válnia, de ezek a tények, attól még tények. Tehát határozott nyomaink a világban, közte az interneten is megtalálhatóak.
Alapvetően mi magunknak kell vigyázni arra, és gondoskodni arról, hogy semmilyen olyan nyomot és semmilyen – adott esetben – árulkodó jelet ne hagyjunk. Legalábbis olyanokat ne, amivel mások visszaélhetnek, vagy amelyekkel bármilyen kárt, fájdalmat okozhatnak.


(Arany EuroCard Mastercard Hitelkártyám száma és PIN kódja, valamint minden fontos hozzáférési jelszavam, kódom a profiloldalamon van feljegyezve. Csak azért írtam oda én is, hogy kéznél legyen, el ne felejtsem, mikor a neten on-line vásárolgatok össze-vissza…)