zeeta (nem) blogja

Ülj közelebb.... folytatom...

Most még mindig nem az a bizonyos harmadik dolog következik, de előbb-utóbb csak eljutok ahhoz is... meg tán még azon túl is, tovább is.

Az előző részekhez még pár szót. Utólag visszaolvasva, úgy tűnik, kicsit valóban riasztóbb, vagy „sötét” képet sikerült festenem az „nyomaink” leírásával.
De természetesen ezek mind egy kicsit „sarkított” módon is lettek ábrázolva. Emellett azonban valóban sok szép csoda és érték található a nyomaink között.
Most reggel ismét blogokat olvasgattam itt a CH-n. Régieket és újakat is. Szerencsére ezek mind-mind azokat az érzéseimet erősítik, hogy sokkal több az érték és szépség, mint a haszontalan, felesleges dolog.
(Bár az is tény, hogy néha nagyon keverednek a "műfajok". Sokan csak gyakorolják, vagy tanulják még, illetve esetleg értik csak egyszerűen kicsit félre például a "blog" műfaját is. Természetesen ez alól én sem vagyok kivétel. )
Ez egyben egyik hatalmas előnye is az internetnek, hogy lehetőségünk van és képesek is vagyunk rá, hogy értéket teremtsünk itt is, így is.

Jobban belegondolva, talán valóban nem volt hátrányos, hogy az ilyen témákról is szóltam. Igazából jó felvezetése is lesz/lehet a továbbiaknak.

Ezek után még mindig a „kisebb” kitérővel folytatom, azon belül is:

a névválasztással.

A már korábban is olvasható idézet szerint:
"Mondd meg kivel társalogsz, s én megmondom ki vagy." /Talmud/.

Ez a kezdetek kezdetén is érdekes lehet, hiszen valami okból csak elkezdünk valakivel társalogni. És igazából mikor elsőként megszólítunk valakit, vagy megszólít minket valaki, akkor ez a személy zömmel „csak” egy név, egy becenév (nick) számunkra. Az esetek nagy részében semmit nem tudunk róla, nem ismerjük, csak egy nevet látunk.

Bár ez is érdekes és lehet, megérne szintén egy külön eszmefuttatást, hogy valóban „csak” egy nevet „látunk-e” ilyenkor, vagy vannak olyan kisugárzások, azaz léteznek-e ilyen kisugárzások, ami névtől függetlenül szinte vonzza az embert ehhez a másik lényhez.
Személyes véleményem az, hogy igen, van ilyen. Bizony a „monitoron keresztül átjön” az ember is, az ő egész lénye.

(Úgy tűnik, szervezem itt magamnak a programokat és a különböző témájú további eszmefuttatásokat.)

De lehet, hogy pont azért szólítunk meg valakit, mert épp a neve ragad meg minket, az érdekes, vagy figyelemfelkeltő név. A továbbiakban pedig elkezdődik egymás megismerése és attól függően, milyennek találjuk a másikat, folytatódik ez a kapcsolat, vagy megszűnik, „elhal”. Lehet ez fordítva is, egy olyan nevet látunk, ami kezdetben valamilyen okból taszít. Aztán figyelve, olvasva írásait, megnyilatkozásait, lehet, hogy ennek ellenére mégis kapcsolatba kerülünk. Ez egy igazán nehéz és szinte kiismerhetetlen dolog, mert nem lehet és nem is szabad csak a nevekből azonnal ítélni, még néha a legvisszataszítóbb, esetleg „alpári” nevet használó személyek is okozhatnak kellemes meglepetést (volt már ezzel kapcsolatban nem kis meglepetést okozó tapasztalatom). Persze ez lehet fordítva is, történhet ellenkezőleg is. Szóval nem egyszerű terep a neveken való eligazodás és ezen keresztül az egyes személyek megítélése. Az biztos, minden névválasztásnak oka van.

Szóval ott kezdődik, hogy ha aktív résztvevői is akarunk lenni a netnek, ha „információközlők”, „adók” is akarunk lenni, akkor ehhez általában elengedhetetlen dolog, hogy azt valamilyen név alatt, valami azonosítót választva tegyük meg.

Az ilyen név lényegében szintén egy azonosítási adatunk. A neten, fórumon, cseten ez olyan, mint máshol egy igazolvány, vagy egy azonosító kártya. Ezzel köthető egy bizonyos konkrét személyhez az adott információ. Akár a Fórumban, akár a cseten, akár pl. a levelezőrendszerben – pl. e-mail címünkkel - tesszük ezt. Ilyen helyeken, helyzetekben elengedhetetlen ez az „egyedi” azonosító. Ettől válunk a köznapi értelemben az üzenet, levél hiteles feladójává, illetve címzettjévé.

(Most tekintsünk el attól, hogy vannak olyan helyek, ahol nem kell úgynevezett állandó, regisztrált név, azonosító a különböző hozzászólásokhoz, beírásokhoz.)
Igazából a neten, a Fórumokon, cseteken ezzel a regisztrált névvel védjük is le személyünket, és leszünk birtokosai egy mások által nem használható, valóban egyedi azonosítónak. Ezzel tudjuk bizonyítani, hogy az adott hozzászólás, vélemény, beírás valóban tőlünk származik, és mi vagyunk e mögött a név mögött, akit már korábban is ilyen néven láttak, olvastak. Persze ez alapvetően csak arra a zárt közösségre vonatkozik, ahol ez a névbirtoklás érvényes, hiszem más fórumokon, cseteken akár mások is használhatják ugyanazt a nevet. Mi esetleg nem választhatjuk máshol az itt megszokott, megismert nevet, mert már foglalt ott, és viszont. Volt és van, lehet is ebből számtalan gond, félreértés, stb.

Nyilván nem lehet most minden névválasztás okát és minden esetet kitárgyalni, szerénytelenség is lenne tőlem ilyenre vállalkozni, de a szerintem legjellemzőbbeket, ismét csak elgondolkodtatás szintjén próbálom majd felsorolni.

Nézzük akkor, milyen neveket is választunk alapvetően?

De mindezeket megelőzően...

Most mondhatnám azt is - és miért ne mondanám?! -, hogy gondolkozzon el rajta mindenki, miért is az lett a neve ami, miért választotta pont azt a nevet!
Mi volt az indoka, vagy oka névválasztásának?

Hiszen minden név „beszédes” valamilyen módon.

Hagyok erre egy kis időt, és majd innen folytatom...

Ülj közelebb.... folytatom...

(Előre bocsátom ez most kicsit hosszabb lesz, nem lenne értelme talán megtörni, részekre szedni, de terjedelmi korlátok miatt mégis így kell tennem. Abban hagyom magam korlátozni, a tartalmában nem )

Akkor folytassuk a névválasztással, és külön köszönöm az eddigi hozzászólásaitokat...

Minden név „beszédes”.

Van természetesen egy praktikus okokra is visszavezethető indok, illetve követelmény a névválasztásnál. Legyen rövid, jól megjegyezhető és lehetőleg mások nevével nem nagyon összekeverhető.

Kezdem akkor a saját névválasztásommal.
(Sajnos nekem sem sikerült maradéktalanul a választott név regisztrálása, mert már foglalt volt a Zéta név, így kicsit "alakítanom" kellett rajta. Így sokan gondolhatják akár azt is, hogy Z. Eta a nevem és ebből ered. De nem. )

Zéta, aki a sokat megélt krónikás volt Attila hun király udvarában. Aki elmeséli élményeit, tapasztalatait és elmondja saját véleményét. A saját szemszögéből.
Nem csak az ”igazságot”, hanem a „valóságot”, meg természetesen nem is tévedhetetlen, és mindig úgy meséli, ahogy ő látja mindezeket. Talán nem is mindig mentes az érzelmektől, meg esetleg nem is mindig elfogulatlan. Nem kioktatni és nem bölcselkedni akar, még csak oktatni sem mindig, hanem elmeséli, ahogy ő látta a világot és benne az embereket.
De talán nem is annyira „Láthatatlan”, mint milyennek vallja magát.
Ez a „korosodó”, szintén sok mindent megélt Zéta vagyok én.

Tehát a teljesség igénye nélkül csak úgy szemezgetve a szerintem legérdekesebb változatokból:

Az interneten, ahol ezeket a neveket használjuk, gyakorlatilag ez a név úgy is működik, mint egy „fénykép”. Lényegében itt a fórumon, cseten, blogoknál az írott, esetleg képi információnak van a legnagyobb szerepe. Természetesen hallgathatunk zenét, stb., de alapvetően mégis a leírt neveket, vagy a hozzátartozó logókat, ún. avatárokat keressük. Hiszen ahogy egy csoportképen is kutatjuk az esetleges ismerős arcokat, itt a neten is az „ismerős” nevek, logók, avatárok után szoktunk kutatni. Az ilyen „védjegyek” után.

Na, megint egy dolog az úgynevezett avatárok.
(Az avatárok az internetes fórumokon azok a kis képek, rajzok, jelek, amiket a nevünk mellett használunk, amik szintén beszédesek lehetnek. Ezek az egyes felhasználók azonosításának megkönnyítésére szolgálnak, és ezt a felhasználó magának állíthatja be profiloldalán. Általában a tag hozzászólásai mellett meg is jelenik, ezzel jelképezve magát a személyt.
A hinduizmusban az avatár egy Halhatatlan Lény inkarnációja /megtestesülése/.
Azért ennek van szimbolikus értelme megint… mintegy az adott tag „megtestesülése”.)
Ezekről is lehetne csevegni, ki, miért pont azt az avatárt választotta. De csak azért sem teszem…

Az első névkategória valami olyasmi, ami a valós életben is a nevünk.
Tehát vezeték és keresztnevünk összevonva, vagy valamilyen kombinációja ezeknek.
Monogram, vagy névtöredék, de kis logikával, szerencsével ezek a nevek „megfejthetők”. (Persze, ha egyáltalában érdemes ilyennel foglalkozni…) Ez szerintem főleg a nyílt (esetleg naivabb, vagy talán gyakorlatlanabb – nem bántó jellemzés!) emberekre jellemző. Akik nem is gondolnak bele abba, hogy nem KELL feltétlenül a saját nevet használni, illetve inkább nem célszerű. Joggal kérdezheti bárki, miért gondolom így. Mert igazából szerintem itt nincs jelentősége a valódi névnek, ráadásul sokszor bonyolultabb is regisztrálni. Mert nem ritka, és nem egyedi nevünk van, és mivel nem csak nekünk lehet ilyen "mindennapos" nevünk, tehát „toldalékolni kell”. Például így: nagypisti12. Kicsit szerintem furán is néz ki az ilyen név (és remélem, senkit nem sértek, bántok meg ezzel, nem áll szándékomban).
Azonban nemcsak itt, hanem szinte minden egyéb névnél is előfordul(hat) egy ennél „speciálisabb” toldalékolás. Az életkorra utaló. Szerintem ez sem szerencsés. Sokszor hallottam már, mikor ilyen nevek viselőivel „viccelődtek”, hogy a nevedben szereplő „78”, az az életkorod, vagy a születési éved. Én erről is úgy gondolom, felesleges „támadási felületet” adhat. Ha az életkorunkat akarjuk közölni, akkor arra megvan a megfelelő mező a személyes adatok résznél. Akit érdekel, onnan megnézheti, vagy akár megkérdezheti az adott személytől. De „magunkon” hordani az ilyen infót nem biztos, hogy jó, illetve célszerű. Azért sem, mert esetleg 5 éve, mikor regisztráltunk, még érvényes volt 32 éves életkor, de azóta eltelt 5 év, tehát 37-re kéne javítani. Aztán rajtaragad ez az emberen (és persze ezzel máris megoldottuk az „örök ifjúság” problematikáját). Plusz, amit írtam már korábban is, esetleg alkalmat adhat másoknak, hogy ezekkel visszaéljenek, vagy akárcsak viccelődjenek vele. De ismétlem, ez mind csak az én véleményem.

A következő ilyen kategória lehet a becenevek, vagy azokból származó név. Majdnem mindenkinek van valami beceneve, vagy „gúnyneve”. Sokan használják is ezeket itteni azonosítóként. Ez is sokat elárulhat, hiszen nyilván valami valós tulajdonsága miatt kapta, viseli az adott becenevet az ember. De lehet egy ilyen kategória a foglalkozásra utaló nevek is. Ezek a becenév, foglalkozás, illetve személyes tulajdonságra utaló becenevek a legbeszédesebbek. Általában semmi „baj” nem szokott járni ezekkel, hiszen zömmel pozitív tulajdonságokat jelölnek, és emellett a felhasználó azonosul is vele, hiszen nevéül választotta. Ugyanez a helyzet többnyire a foglalkozásra, hobbira, lakóhelyre, esetleg származásra és az életfelfogásra utaló nevekkel is.

folyt. köv....

folytatás...

A következő eset lehet, mikor valaki más személynek a nevét „kölcsönözzük”. Alapvetően valami ismert híres, vagy netán hírhedt élő, vagy kitalált személy bőrébe bújunk. Itt már lehet kicsit felemás a kép. Mert vagy „üzenni” akar ezzel a viselője, vagy azonosulni az adott személlyel.
(Nyilván ebben azért vannak etikai, morális korlátok is. Különösen történelmi nagyjaink és napjaink „hírhedt”, vagy híres közszereplőinek nevét nem célszerű, és nem „gusztusos” dolog választani.)
Ezeknek a típusú neveknek van általában igazán szimbolikus értelme.

S mivel Rejtő (P. Howard) rajongó vagyok, lehet inkább az ő fogalmait kéne ez esetben használnom, vagy segítségül hívnom.

Talán olvastátok és emlékeztek majd az alábbi kis párbeszédre „A tizennégy karátos” autó c. regényéből, amely regény valahogy így kezdődik:
„Gorcsev Iván, a Rangoon teherhajó matróza még huszonegy éves sem volt, midőn elnyerte a fizikai Nobel-díjat. Ilyen nagy jelentőségű tudományos jutalmat e poétikusan ifjú korban megszerezni példátlan nagyszerű teljesítmény, még akkor is, ha egyesek előtt talán szépséghibának tűnik majd, hogy Gorcsev Iván a fizikai Nobel-díjat a makao nevű kártyajátékon nyerte.”

Aztán ebben a bizonyos párbeszédben eljutunk a szimbólumhoz is, meg az álnevekhez is, valami ilyen módon:
„- Itt jó lesz, kedves Tintoretto úr... közel vagyunk az ablakhoz. Mi a tisztelt keresztneve?
- Kázmér - felelte Gorcsev.
- Szép név. Tintoretto Kázmér. És miféle mestersége is van?
- Szimbolista vagyok.
- Igazán? Zenél is? Én sajnos nem játszom semmiféle hangszeren.
- Sajnálhatja. A szimbolizmus igen finom muzsika.
- Magával hozta az izét... a szimbolát?
- Itt van a kis dobozban... Hosszú hangszer. Három darabból rakom össze.
- Miért áll ezen a dobozon, hogy Gorcsev?
- Ez az álnevem...”

Igen, a szimbolizmus igen finom és kényes dolog, olyan, mint a muzsika, vagy egy vers. Meg szinte semmi nincs könnyebb, mint egy szimbólumot félreérteni, vagy félremagyarázni, esetleg belemagyarázni dolgokat. Ennél kényesebb dolog talán csak az „álnév” lehet. De majd erről még pár szót, kicsit később.

Erre a névfajtára próbáltam magyarázatként megadni az én névválasztásom okát is. Lényegében ezzel azt jelezzük, hogy elfogadjuk, azonosulunk azzal a személlyel, vagy csak hozzá hasonlatosak szeretnénk válni. Lelkileg, gondolkodásbelileg, testileg, stb. Persze itt is lehetnek „devianciák”.

Aztán lehetnek pl. véletlen nevek. Amik csak úgy hirtelen eszébe jutnak az embernek. Ránéz a laptopjára, vagy valami könyvre, képre és onnan ugrik be a név. Ez megint csak praktikus okokra vezethető vissza. Majdnem ehhez a kategóriához tartoznak a vicces, jópofa nevek. Amik inkább szójátékok…
Bár ezekből is sok mindenre lehet következtetni, de talán leginkább a viselő humorérzékére, ami szintén fontos kelléke a netezésnek. Különleges esete ennek, amikor véletlenszerű karakterkombináció a nevünk. Na ekkor legyen ember a talpán, aki ezt megjegyzi, vagy nyomon tudja követni.

Aztán a végére hagytam az álneveseket, a többnevűeket. Akik ki-bebújnak különböző emberek bőrébe és bőréből. Akik változtatgatják nevüket, többszörös azonosítójuk van. Mintha kicsit skizofrének lennének, vagy nem is igazán tudnák eldönteni melyik „énjük” is az igazi. Ezzel megint csak addig nincs baj, amíg ezzel nem okoznak (elsősorban másoknak) károkat. Ami teljességgel megbocsáthatatlan szerintem, az a "színház" játszása és különböző nevek alatt mások lelkével, érzelmeivel és lényével játszani. Esetleg olyan ostoba tréfákat űzni ilyen álnevekkel, ami nemcsak itt, hanem a valós életben is elítélendő és ott ráadásul büntetendő (szélhámosság, csalás, stb.) is. Amikor kihasználja ezeket a skizofrén "énjeit" és egyik énjéről a másikra hárítja az elkövetett hibáit, rossz cselekedeteit. De ezt nem részletezem, bízom benne, ilyet kevesen éltek/élnek át. Ebbe a kategóriába tartoz(hat)nak bizonyos szempontból az olyan nevek is sokszor, mint pl. a „SEXYMACA”, a „LAJOS_A_KANOS” típusúak. Azért itt, ilyen neveknél érdemes résen lenni…

A nevekkel, névhasználattal kapcsolatban még a „tisztességről” való eszmefuttatás során lehet, hogy szót kerítek. Illetve nem lenne baj, ha Ti is elmondanátok ezzel kapcsolatos véleményeteket, esetleges élményeteket.

Esetleg arról is mondhatnátok pár szót, véleményt, hogy ebben a témakörben miről beszélgessünk esetleg még részletesebben ...

Ülj közelebb.... folytatom...

Akkor eljutottam (végre?) a harmadik dologhoz. Talán nem árt feleleveníteni, mi is ez a három. Honnan is indultam?

Mi is kell az internetes fórumozáshoz, csevegéshez, blogoláshoz különösen?

Kell:
- egy "csipetnyi" bátorság;
- egy "nagy adag" humorérzék; és
- egy "hatalmas" mennyiségű tisztesség, emberség és becsületesség.

Az első kettőről már pár dolgot próbáltam elmondani.

Most nehéz helyzetben vagyok. Egyrészt a téma „milyensége” okán, másrészt valószínűleg „csúnya” dolgokat is fogok mondani. Pont ezért szeretném ismételten előrebocsátani, hogy senkit nem áll szándékomban megsérteni, nem akarok személyeskedni, nem áll szándékomban „kinyilatkoztatásokat” tenni. Mindaz, amit elmondok nagyrészt az én véleményemen és tapasztalataimon alapul.
Nem szeretnék erkölcsprédikátor, valamint tánc-, és illemtanár sem lenni.
Követem eddigi elveimet és beszélek arról, amit erről és ezekből megtanultam, illetve amit ezekkel kapcsolatban tapasztaltam, és arról, ahogy én látom ennek fényében ezt a dolgot.

A tisztesség, emberség, becsületesség fogalmak tisztázásához talán egy kis kitérő kell szintén. Ezeket a fogalmakat, viselkedési „normákat” (magatartásformákat) lényegében az erkölcs szabályozza.

Az erkölcs (idegen szóval: a morál) fogalma alatt mai köznyelvi szóhasználatban a magatartásunkat befolyásoló, általunk és/vagy a társadalom által helyesnek tartott, olyan szabályok összességét értjük, amelyek túlmutatnak a jog és az egyéb írott szabályok keretein.
Az erkölcs szabályai a társadalmi normák egyik fő típusát jelentik. Más megfogalmazás szerint az erkölcs azon elvek összessége, amelyek a helyes és helytelen, a társadalmi jó és rossz megkülönböztetését segítik az emberi cselekvés során.
Korábban az erkölcs tágabban értelmezett volt. Általában jelentette egy személy magatartásának módját.

Az erkölccsel kapcsolatos felfogások a történelem folyamán gyakran változtak és ma is különböző erkölcsi nézetek él(het)nek egyidőben. A közösségi szinten elfogadott úgynevezett közerkölcs szabályai koronként, társadalmi csoportonként, kultúránként, országonként, régiónként változnak.

"O tempora, o mores!" ("Ó, idők, ó, erkölcsök!", azaz rossz időket élünk, ha már ilyenek az erkölcseink) mondta már a Krisztus előtti korban Cicero is. Tehát ez a dolog, az erkölcsök változása, nem új keletű. És mint tudjuk "régen minden jobb volt", legalábbis mindent ehhez, azaz a korábbi dolgokhoz mérünk.

Ide tartozik még a magatartás kifejezés. A magatartásban fejeződik ki az egyénnek a különböző, szituációkhoz, feltételekhez, kisebb-nagyobb közösségekhez való alkalmazkodása, valamint külső hatásokra adott válasza, reagálása.

Pont ezért nehéz is talán „hitelesen” és általánosságokban beszélni róla. Mert nem egy „örök érvényű”, változatlan dolog. A különböző erkölcsi normák, felfogások és az emberek magatartása is folyamatosan alakul, finomul (durvul), mintegy alkalmazkodik a társadalmi fejlődéshez és viszont. Ráadásul esetenként ugyanabban a korban, esetleg ugyanazon országban is más és más lehet ez az egyes emberek által elfogadott norma. Függ a neveltetéstől (szocializálódástól), de akár még az iskolázottság és az életkor is befolyásolja.

És mint mondtam, természetesen nem akarok erkölcsprédikátor lenni, nem mondhatom meg, mi az egyértelműen jó, vagy mi a rossz. Rám is ugyanezek, a fentiek érvényesek, mert az adott helyzet, és körülmények miatt különböző módon gondolhatok, vagy ítélhetek meg bizonyos magatartásokat, ezen keresztül akár embereket is. Amúgy megtanultam azt is, hogy az embereket „megítéljem”, és ne „elítéljem”. De mindezek ellenére úgy gondolom, hogy ha változnak is ezek az elvek, az alapelvek lényegében nagyrészt változatlanok.

Ehhez kapcsolódik szintén szorosan az illem fogalma. Az illem, magyarul viselkedéskultúra: melynek feladata, célja az emberek közötti kapcsolatok, és a társadalmi élet szabályozása. Ez még sűrűbben változhat, mert minden kornak, generációnak, vallásnak, népcsoportnak, sőt a családnak is megvannak az illemszabályai. Az illem lényegében maga a jó modor, a kulturált viselkedés, amely eszköz, és bizonyos helyzetekben védelem.
Például gondoljunk csak arra, hogy alig száz éve, ha strandolni akartunk, akkor milyen „ruházat” volt illendő, vagy erkölcsös. És ma mi a helyzet? És számtalan ilyen példát lehetne felhozni.

Alapvetően a fórum és a cset, stb. sem arra való, hogy itt éljük ki, vagy pótoljuk azokat az elfojtott, elmulasztott dolgokat, amiket a valós életben nem tudunk, nem merünk megtenni, vagy amit a jó modor, illem, erkölcs máshol nem enged meg.

Az biztos, hogy itt sem kell és nem is szabad máshogy viselkedni, mint egy nyilvános helyen. Ha nem mondanánk a társunk szemébe (vagy háta mögött) egy társaságban sem olyat, amit itt elmondunk, akkor ne tegyük itt se. Azt meg senki ne higgye, hogy bármit mondhat bárki is, hiszen itt is érvényes a „sánta kutya utolérésének elve”…

Ismét - a teljesség igénye nélkül - próbálok majd a következőkben pár dolgot elmondani, vagy pár dologról véleményt alkotni. Ahogy (hiszem és remélem nemcsak) én látom és gondolom.

Ülj közelebb.... folytatom...

És itt lehet visszautalni ismét az előzőekre. Szinte mindenre, a bátorságra, a humorra, a névválasztásra, hogy „nyomokat hagyunk”.
Hogy legyünk bátrak segíteni, meg (meg)hallgatni is, ha kell.
Meg legyünk bátrak nem „győzni”, és nem legyőzni, meg még akár meggyőzni sem semmiképpen senkit.

Legyünk humorosak, de senkit ne tegyünk nevetségessé! A humor fontos, mert nagyon sokszor könnyebbé teszi az élet bizonyos dolgainak elviselését. De nem biztos, hogy mindenből humort, viccet kell csinálni.

A következő megállapítások inkább, sőt elsősorban a kétoldali kommunikációs netes tevékenységekre érvényesek, cset, e-mail, de azért a blogolás is ide tartozik, hiszen nem minden blog nyilvános.

Sokan vannak a fórumon, cseten, akiknek az emberek „kinyílnak”, „megnyílnak”, illetve bizonyos kommunikációs formában nyíltabban kommunikálnak, például a blogokban Ez valami sajátságos dolog. Mert ha tényleg megbízunk valakiben, akit még akár személyesen nem is ismerünk, annak talán könnyebben, szívesebben mondunk el dolgokat, vagy öntjük ki szívünket, illetve kérünk esetleg tanácsot.
Persze ez sok esetben nehéz lehet annak is, akinek „megnyílnak”, akit a bizalmába fogad valaki. Ilyenkor kicsit át is vesszük a terheit, segítünk neki vinni a keresztjét. És ez felelősség is, meg sokszor az ember önkéntelenül is azonosul az örömmel, bánattal. Ez is egyfajta visszatükrözés.
Az ilyen helyzetekben szinte az ember úgy kell, hogy viselkedjen, mint egy orvos, ügyvéd, és köti is a titoktartás magától értetődően. Legalábbis a tisztességes, becsületes embereket köti.

A legnagyobb fokú hibának, sőt bűnnek tartom, ha valaki visszaél mások jóhiszeműségével, bizalmával. Ha az ilyen „négyszemközti” beszélgetéseket a másik tudta, vagy beleegyezése nélkül eláruljuk, vagy híreszteljük az ilyen módon tudomásunkra jutott információkat. Olyasmi ez, mint a levéltitok. Arról sem beszélünk másoknak. Kívülállónak egyértelműen nem. Nyilván vannak, lehetnek olyan dolgok, amikről nem lehet hallgatni. Ha például olyan dolgot tudunk meg, ami bűncselekmény, vagy a mesélő, illetve más, harmadik fél életét, biztonságát veszélyezteti. Ezek nagyon nehéz helyzetek. Ilyenkor nehéz dönteni. Mikor én kerültem hasonló helyzetbe, mikor döntenem kellett, melyik „erkölcsi” parancsnak engedelmeskedjek, melyik a magasabb rendű, akkor nehéz pillanatokat éltem át szintén.

Mikor például kiderül valakiről, hogy súlyosan gyógyszerfüggő, vagy valami bűncselekmény elkövetésére készül, esetleg öngyilkossági szándéka van.
Vagy egyszerűen csak olyat készül tenni valakinek, amit nem lenne szabad, vagy nem lenne etikus tennie.
Mit tegyünk? Mit tehetünk?
Egyáltalában higgyünk-e neki? Hihetünk-e ilyennek?
Mit tennénk, ha a valós életben történne ilyen?

Egyáltalában szabad-e beleavatkozni itt és így, ennyire mások életébe a neten?
Vagy maradhatunk-e, maradjunk-e tétlenek és bár tudunk valami nagy „titkot”, amire lépnünk kéne, mi a helyes? Ezzel magunkra vegyük-e a felelősséget? Így részesei, sőt akár még hallgatólagos „támogatói” is leszünk az ilyeneknek.

„Legyek Tomoceuszkakatiti, akinek nincs lelkiismerete, és így nem is bántja semmi, vagy Gyugyu, akinek egész élete csupa szenvedés.”
Sánta Ferenc Ötödik pecsét című műve kiváló példa erre az erkölcsi dilemmára.

Ebben a helyzetben megint sok mindent lehet tenni. Szerintem egyet nem. Nem lehet nem dönteni. És a döntésünk következményeit vállalnunk is kell. Lehet, soha semmikor, senki nem kéri majd számon tőlünk ezt. Csak majd önmagunknak kell szembenéznünk mindig ennek a döntésnek a következményeivel. Dönthetünk látszólag rosszul is, ahogy történt ez az „Ötödik pecsétben” is. Azaz azt csak a kívülálló látja majd esetlegesen rossz döntésnek.

Most mondhatjátok, „hú, micsoda pátoszos, magasztos gondolatok!”. Micsoda hiábavalóságok ezek itt. Csak higgyétek el, ilyen helyzetekbe szinte bármikor kerülhet itt is az ember. Ahogy kerülhetünk a valós életben is. És itt is a valós élet szereplői vannak. De itt a döntések még nehezebbek, mint a valós életben, több okból is. Amint már írtam, hihetünk-e egyáltalán annak, amit hallottunk, megtudtunk. Ha igen, akkor mit tudunk tenni, mi a legjobb? Mert esetleg nem tudjuk a pontos nevet, elérhetőséget, helyet, stb. És ha valaki tényleg komoly segítségre szorul, akkor ezek fontos dolgok és értékes az idő is. Kegyetlen pillanatok, percek okozói lehetnek az ilyen helyzetek, átéltem már ilyet, és ehhez hasonlót. Nem nagyon kívánom senkinek.

Nem lehet erre konkrét és minden esetben érvényes választ, mintát adni. Mindig akkor, ott és annak az embernek kell döntenie, aki éppen ilyen helyzetbe kerül. És itt már nagyon fontos azt hiszem a tisztesség, becsület és emberség.

Még egy érdekes kérdés. Mennyire vagyunk urai saját sorsunknak, a körülöttünk történő dolgokat mennyire tudjuk befolyásolni, irányítani? Mennyi ebből a Sors, ami mindenki számára (előre) meg lett írva és mennyi ebben a véletlen? Csupa izgalmas kérdés lehet. Erre természetesen világnézetünk, hitünk, tapasztalatunk szerint különböző válaszokat adhatunk. De elgondolkozni azért érdemes ezen is szerintem.
Sorsszerű és szükséges dolog, hogy ilyet megtudunk, tehát lépnünk kell. Vagy véletlen-e, hogy ép mi tudtuk meg, és nekünk mondta el ezt például és ezért kell cselekednünk?

És egy dolog van még, amiről beszélni kell.
A legtöbb ember jóhiszeműen és őszintén, nyitott szívvel és lélekkel jön ide.

Ám van sok - különböző módon és okból – „sérült” és adott esetben támogatásra szoruló ember is köztünk. Bizony sajnos ez is tény. Valami miatt lelki sérülése, gátlása, egyéb „baja” van. Ők is elég sokan előfordulnak ebben a virtuális világban, ahogy a valós világban is van több ilyen ember.

Vannak olyanok is, akik egyéb gátlásaik miatt találják alkalmasabbnak ezt a terepet, hogy megnyilatkozzanak. Ám sokan ezzel sajnos visszaélnek, vagy ki is használják ezeket a személyeket.

A másik oldala az éremnek, amikor pont itt és a nem tisztességes, becsületes emberek miatt szerez valaki itt „sérülést”.

Sokan „kompenzálnak” is itt. Megpróbálnak vigaszt találni azokra a bajaikra, amikre máshol nem tudtak, vagy nem mertek segítséget kérni. Vannak olyanok is, akik „külön világot teremtenek” maguknak itt.
Egy speciális álom-, vagy mesevilágot. Ahol a „sánta” fut, ahol a „dadogós” folyékonyan beszél.
Kemény és durva dolgokat mondok talán ezzel, de nagyon sok benne az igazság és ezek sajnos tények.

Nem ez általánosan a jellemző, de nagyon sok ilyen eset fordul elő. (Ebben hihettek szintén Zétának.)

És pont emiatt KELL nagyon óvatosan és körültekintően bánnunk egymással itt. Hiszen ezekről esetleg szinte semmit nem tudunk. És könnyen lehet látszólag apró semmiségből halálos sértődés, vagy jóvátehetetlen további, esetleg még nagyobb sérülés.

Arról is szólni kéne, hogy rendkívül sok a tapasztalatlan, „naiv” ember, akik fel sem tételeznek másokról aljas, vagy tisztességtelen viselkedést. Itt nagyrészt a gyerekek, a fiatalok vannak inkább nagyobb veszélyben, illetve még egy csoport. Az egyedülállók, akik itt próbálnak valamit, vagy valakit találni.
De ez már kicsit más „szakterület”.

Amint azt már korábban is mondtam, „Tudd, hogy hol vagy, a nick (felhasználói név) mögött _BÁRKI_ lehet!„.
Emellett „Légy figyelemmel mások magánügyeire, érzéseire, neked is lehet rossz napod...„.
Talán ezt is fontos megismételni: „Hidd el, többen olvasnak, mint írnak, Te azoknak is írsz, akiket nem ismersz... „.