Ülj közelebb....


ZÉTA

A görög ABC hatodik betűje. Ám névválasztásomnak nem ez a forrása és oka.
Talán szerénytelenül, de nem minden tudatosság nélkül választottam a nevemet és "mottómat" sem.

„Hát én volnék az a Zéta. S bizony mondom: nem ismer engem senki…
Az embernek csak az arca ismerhető, de az arca nem ő. Ő az arca mögött van. Láthatatlan.”

Ezek a szavak Gárdonyi Géza nagyszerű regényének, A Láthatatlan Ember főhősének szájából hangzanak el.

Zéta Priszkosz rétor íródeákja. A rétor a császár követeként érkezett Konstantinápolyból a Tisza partjára, Attila - a hun király - udvarába. Zéta itt, a hunok földjén egy magyar asszonytól tanulja meg, hogy az embereknek csak az arca ismerhető meg, igazi lényük rejtett, láthatatlan.

Ahhoz, hogy igazán megismerhessünk valakit, hogy "az arca mögé lássunk", hosszú út vezet.
Ezt is legszebben egy író írta meg, Antoine de Saint-Exupéry.
A tragikus sorsú író élete is olyan, mint regényeinek nagy része. Példamutatás.
A második világháborúban a francia felderítőknél szolgált pilótaként, és - bár visszavonulni készült - 1944-ben még elvállalt egy utolsó küldetést: adatgyűjtést a Rajna-völgyi német alakulatról.
A repülőgépe 1944. július 31-én éjjel szállt fel - de soha nem érkezett meg. 44 évesen hunyt el.

A kis herceg című művében, így ír a barátságról:
"
- Ki vagy? - kérdezte a kis herceg. - Csinosnak csinos vagy...
- Én vagyok a róka - mondta a róka.
- Gyere, játsszál velem - javasolta a kis herceg. - Olyan szomorú vagyok...
- Nem játszhatom veled - mondta a róka. - Nem vagyok megszelídítve.
- Ó, bocsánat! - mondta a kis herceg. Némi tűnődés után azonban hozzátette: - Mit jelent az, hogy "megszelídíteni"?
.....
- Légy szíves, szelídíts meg! - mondta.
- Kész örömest - mondta a kis herceg -, de nem nagyon érek rá. Barátokat kell találnom, és annyi mindent meg kell ismernem!
- Az ember csak azt ismeri meg igazán, amit megszelídít - mondta a róka. - Az emberek nem érnek rá, hogy bármit is megismerjenek. Csupa kész holmit vásárolnak a kereskedőknél. De mivel barátkereskedők nem léteznek, az embereknek nincsenek is barátaik. Ha azt akarod, hogy barátod legyen, szelídíts meg engem.
- Jó, jó, de hogyan? - kérdezte a kis herceg.
- Sok-sok türelem kell hozzá - felelte a róka. - Először leülsz szép, tisztes távolba tőlem, úgy, ott a fűben. Én majd a szemem sarkából nézlek, te pedig nem szólsz semmit. A beszéd csak félreértések forrása. De minden áldott nap egy kicsit közelebb ülhetsz.
....
– Tessék, itt a titkom. Nagyon egyszerű: jól csak a szívével lát az ember. Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan.
– Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan – ismételte a kis herceg, hogy jól az emlékezetébe vésse.
.....
– Az emberek elfelejtették ezt az igazságot – mondta a róka. – Neked azonban nem szabad elfelejtened. Te
egyszer s mindenkorra felelős lettél azért, amit megszelídítettél."


Ezek után elmondom én mit és hogy tapasztaltam ezekről.
Szóval ülj le mellém Kedves Olvasó. Idővel egyre közelebb ülünk majd egymáshoz talán.

Csak egy dolgot ne felejts el Te sem, ahogy én is az eszembe, szívembe zártam ezt.
Ha megszelídítjük egymást és barátokká válunk, akkor egyszer és mindenkorra felelősek is leszünk egymásért.

Tehát jól gondold meg...