Ülj közelebb.... folytatom...

Mielőtt a három dologról, a három és remélem nemcsak szerintem fontos tulajdonságról folytatnám, egy szép, nagyon is megszívlelendő és hitvallás szerű mondást szeretnék megosztani veletek:

„Vannak emberek, akik továbbállnak, kilépnek életünkből.
Ám némelyikük barátunk lesz, és velünk marad egy ideig…
Maradandó, kedves nyomot hagyva szívünkben.
Már mi sem leszünk többé azok, akik voltunk, mert szert tettünk egy jó Barátra.
A tegnap történelem. A mai nap ajándék (angolul: PRESENT, ami jelenti az ajándékot és a jelent is).
Ezért hívjuk úgy, hogy Jelen."

Bizony nagy dolog ezeket az Ajándékokat adni és kapni, elfogadni.
Mert ha egyszer "megszelídülünk" egymásnak, akkor hatalmas, talán esetenként életfogytig tartó felelősséget is vállalunk ezzel egymásért...

Ehhez kapcsolódik az itteni tapasztalat, egy kedves és szép jelzés.
Lehet csak véletlen, de akkor is valahogy jelzés értékű. A magyar mondás, a "mindenkinek megvan a maga keresztje" jut eszembe róla. Ez a mondás persze nem minden esetben, illetve zömmel nem jelent jót és pozitív dolgot. Hiszen a kereszt, amit viselni kell, az sokszor nehéz, de mindenképpen komoly feladatot is jelent.
Van olyan fórum, ahol a BARÁT-i kapcsolat jelzése a név mellett megjelenő +. Pluszjel, de én inkább "KERESZT"-nek érzem.
Egy fontos és nem felejthető jelnek, egyben komoly figyelmeztetésnek is veszem. Sokat mondó, beszédes jelképnek tartom.
Lehet, hogy tényleg véletlen, de már egy idő óta nem nagyon hiszek a véletlenekben...

Egy szép anekdota is szól erről:

"Egy ember sok-sok sorscsapást követően olyan kegyelemben részesül, imái meghallgatása után, hogy az Úr megengedi neki, hogy a már elviselhetetlen terhet jelentő saját keresztje helyett újat választhasson magának. El is megy Szent Péterhez, aki bevezeti őt a viselendő keresztek tárolóhelyére. Itt az emberünk boldogan hajítja el keresztjét, majd izgatottan kezd válogatni, keresgetni a halomban heverő, mások által letett keresztek között. Sokat megnéz, felemel, kipróbál, de nehezen talál magának valót. Mígnem egyszer csak az egyiket kipróbálva ragyogó szemmel kérdezi Szent Pétert: Elvihetem ezt? Ez annyira jó, ezt jobban tudnám viselni, ezt könnyedén elbírom. Kérlek, engedd meg, hogy erre cseréljem a régi keresztemet. Szent Péter mosolyogva feleli: El fiam, vidd csak, ez a kereszt tényleg a legjobban illik hozzád, hiszen ezt a keresztet tetted le, mikor idejöttél ehelyett másikat keresni."

Senki sem tud megválni a keresztjétől. Mindenkinek meg van írva a Sorsa, és megvan a maga keresztje és az itteni "keresztje" is

Azt hiszem, most ennyi talán elég is. Majd a folytatásban a három tulajdonságról...