Ülj közelebb.... folytatom...

Korábban három dolgot említettem, ami az internetes fórumozáshoz, csevegéshez, blogoláshoz, kommunikációhoz kell szerintem.
Kezdjük az elsővel:

- a "csipetnyi" bátorság;

Nem teljesen tudományos magyarázat szerint:
"a bátorság az a lélekhangulat, a belsőnek az az energiája, mely a fenyegető veszélyektől nem megijed, hanem azokkal szembeszáll. A bátor a vakmerőtől abban különbözik; hogy ok nélkül nem keresi a veszélyt, míg a vakmerő a veszélyt önmagáért, a veszély érzéséért keresi. A bátorság pont azt jelenti, hogy vannak félelmeink, de képesek vagyunk ezeket legyőzni, és túllendülni a nehézségeken."

Hát csatát itt nem kell majd feltehetőleg vívni, meg talán hősies elszántságra sem lesz szükség, de bizonyos akadályokat, félelmeket az interneten is le kell győzni.

Az internettel kapcsolatban többféle félelmeink lehetnek:
Sokan vannak úgy, hogy nem ismerik a technikai hátterét. tartanak tőle, nem tudják, hogy is működik, hogy is kezdjék el. Nincs műszaki érzékük, gyakorlatuk, stb.
Ebben nagy szerepe lehet természetesen az életkornak is, minél idősebb valaki, nagy valószínűséggel annál nehezebben és annál nagyobb félelemmel (esetleg megfontoltsággal) vág bele. Pedig könnyű elsajátítani. Olyan, mint a biciklizés. Segítség, és egy kis gyakorlás kell hozzá esetleg. Kezdetben a biciklizésnél is mankókerék kellhet (vagy egy hozzáértő személy támogatása), esetleg még sokszor letesszük a lábunkat is közben, de idővel belejövünk. Aztán már csak az az érzés marad, mikor a széllel szemben száguldunk. Az élvezet és a szabadság érzése. A neten való mozgás is ehhez hasonló. A kezdeti suta, ide-oda kapkodás, tétovázás után, mikor az ember belejön, már csak a szórakozás és az élvezet marad. És mint a biciklizésnél, a netezésnél is különböző terepek vannak. Országúti, hegyi, verseny bringázás. Itt is Web oldalak böngészése, Fórumozás, film nézés, játék, zenehallgatás, tanulás, csevegés, vagy mindezek egyszerre, egy időben.
De ez más téren is pont olyan, mint a bringázás, aki egyszer megtanulta és rájön az ízére, sose feledi el, hogy kell csinálni, és nehezen is mond le róla.

(Feltehetőleg, ha ezt olvasod, és itt vagy már körünkben, akkor te ezeken a fázisokon már túljutottál. Úgyhogy tekintsétek ezt a kis eszmefuttatást a korosodó Zéta "írói munkásságának részeként". )

A bátorság még egy dolog miatt fontos lehet a neten való kommunikációnál. A pszichés tulajdonságok miatt. Hiszen sokan vannak olyanok is, akik "gátlásosabbak". Társaságban, főleg tömeg előtt nem nagyon szólalnak meg. Itt ez a fajta gát nem (annyira) érvényesül, itt könnyebben legyőzi mindenki ilyen félelmeit. Hiszen a neten a "tömeg" nem igazából érezhető. Pedig dehogynem. Milliók olvashatják, láthatják tetteinket, bejegyzéseinket, nyomainkat az Interneten.

Talán ezért is viselnek sokan álarcot, vagy nem mutatják meg azonnal valós személyüket. Hogy megőrizhessék ezt az érzést is, hogy nem mások előtt, nem tömegnek beszélnek. Vagy érezhetik ilyenkor úgy is, hogy ő csak egy név, egy apró eleme a "tömegnek" és beleolvadva ebbe a közösségbe, engednek az ilyen gátlásai. Persze ha megnézzük a személyek névválasztását, akkor azok is "beszédes" nevek lehetnek, nagyon sok esetben lehet már ebből is sok dologra következtetni.
Nyilván az "arctalanságnak" vannak veszélyei is. Innentől már lehet ingoványos is ez a talaj. Mert pont az ilyen "elbújás" lehetősége miatt, sokan azt hiszik, hogy arctalanul, személytelenül bármit megtehetnek, elkövethetnek, ráadásul büntetés nélkül. Ez is ismerős viselkedésforma. Kompenzálás. Itt mindenki azzá válhat, amivé akar, vagy amivé a valós életben nem sikerült válnia.
Ez természetesen nem a "bátorságot" tükrözi, hanem inkább annak hiányát.
Talán már sokszor találkoztatok Ti is olyannal, hogy valaki idősebbnek, "okosabbnak", egyszóval "másnak" próbálta kiadni magát, mint amilyen a valóságban. Ezek már lehetnek azonban erősen határesetek, hiszen "szerepjáték" kategóriába tartozó dologként sokan gyakorolják a valós életben is..

Mert mint tudjuk:
"Színház az egész világ. És színész benne minden férfi és nő: Fellép s lelép: s mindenkit sok szerep vár Életében..."
.
Ahogy tetszik... (bár nem teljesen szabadon választott módon és formában "játszhat". Lásd pl. a NETIKETT-tel kapcsolatban írtakat).... Shakespeare (természetesen az idézet, nem a zárójeles kiegészítés)

Mindaddig lehet ezt talán tenni, vagy ilyet tolerálni, amíg ezzel nem okoz sérülést, bánatot, kárt, bajt, veszélyt, stb.

De ahogy idővel a (színházi)smink is lekopik, itt is előjön alapvetően az igazi én, ahogy a "púder" sem sokáig használ, illetve takar, fed el bizonyos dolgokat. Talán simítja a ráncokat, más szint kölcsönöz a bőrnek, de az alapvető dolog, az eredeti arcél, a karakter ugyanaz marad.

És ez a szerepjáték, a "bújócskázás" csalóka, veszélyes és kerülni való terep is (lehet). Erről bővebben talán a harmadik dolognál érdemes beszélni. Ám előtte még a második tulajdonságról, a humorról is kellene pár szót ejteni.

Ejtek majd...