Impresszum Help Sales ÁSZF Panaszkezelés DSA

Ülj közelebb.... 12/3 (2010-11-18)

Ülj közelebb.... folytatom...

Az előző részben természetesen nem azt sugalltam, hogy „spicliskedjünk” és azt sem, hogy mindig mindenki után kémkedjünk, kérdezzük ki és avatkozzunk bele az életébe. Csak annyit, figyeljünk egymásra, ha lehet, segítsünk. De ne minden áron.

Hiszen akkor könnyen járhatunk úgy, mint a Mókus-őrs (7-10 fő, csak a fiatalabbak kedvéért).
„Az egész őrs kellett ahhoz, hogy a vak nénit átkísérjék az utca túloldalára. Hogy miért kellett ehhez az egyszerű dologhoz az egész őrs?
Mert szegény néni az Istennek sem akart átmenni a túloldalra.”.



Itt megint felmerülhet, hogy milyen és mennyi adatot adjunk/érdemes megadnunk magunkról a mindenki által elérhető felületen. Én azt tanácsolom mindenkinek, hogy annyit, amennyit „biztonságosnak” gondol és amennyit egy vadidegennek is minden fenntartás nélkül elárulna magáról. És ha valaki ezt nehezményezi, vagy nem érti, esetleg emiatt kritizál, akkor kérdezz vissza: „Mire vagy kíváncsi? Mit akarsz tudni rólam?”. Az esetek nagy részében ezeket a válaszokat fogjuk kapni. "Á semmi konkrét, csak úgy érdekelt volna.”, vagy ezt „nem szoktam kérdezősködni, nem vagyok kíváncsi alkat.”. Esetleg kapjuk a lentebb majd kifejtésre kerülő „lényegre törő” egyéb kérdéseket.

Meggyőződésem, hogy már a kérdések és „beköszönés” fajtájából, annak milyenségéből sok információt le lehet szűrni. A szóhasználatból szintén.
Szerintem erre mindenki tudna bőven (pozitív és negatív) példát hozni.

Sajnálatos módon az internetes kommunikáció okoz egy – talán, azaz remélem, nem - jóvátehetetlen kárt is.
A szóhasználat, a rövidítések és a helyesírás terén.
A szóhasználat a napi divatos többnyire itt használatos szlenget tükrözi. A rövidítés a gyorsaság és azonnali reakció által kikényszerített egyszerűsítés. A helyesírás a kapkodás és főleg a rossz példa miatt van.


Könyvet és igazán helyes magyarsággal írott dolgokat kevesebbet, de a neten és hasonló elektronikus firkálmányokat annál többet olvasunk ma többnyire. Ez sajnos mind rányomja a bélyegét az írásunkra, stílusunkra.

Igazából csak akkor van gond talán ezzel, ha hivatalos, céges levelünkben is ejtünk néhány ilyen netes „hibát”. Vagy esetleg „szmájlikkal” tűzdeljük tele a havi pénzforgalmi statisztikai jelentést, amit a főnöknek írunk. Ha nem tudjuk már eldönteni, mikor és kinek, milyen irományt írunk.  :)

Ha valamit el akarunk „titkolni”, akkor arról ne beszéljünk róla, de ne hazudjunk benne. Egyszerűbb megmondani, hogy „bocs ez magánügy”, mintha hazudnánk valamit.
Meg egyszerűbb ennél igazat mondani, akkor nem kell az esetleges hazugságokat sem fejben tartani..  :)


És lehetne sorolni a „résztvevőket” a neten. Ők mindenhol megtalálhatóak szinte, cseten, fórumon, blog hozzászólások között. Kis virtuális névsorolvasást tartok, a teljesség igénye nélkül.
(Aki magára ismer, az kikapcsolhatja a gépét.)
Ezen résztvevők között van kedves, aranyos, vidám, borús, komor, undok és undorító. Szóval olyanok, mint amilyen az életben is tudunk lenni.

Mert mint tudjuk, "Színház az egész világ. És színész benne minden férfi és nő: Fellép s lelép: s mindenkit sok szerep vár Életében...". Akkor lássuk a szereposztást. Persze az alábbiak főleg a nagyobb létszámú csetekre érvényes, de biztosan ti is jártatok már olyanon, illetve azért itt is talán rá lehet ismerni pár „karakterre”.

Vannak a „jól értesültek”, akik nemcsak írnak, hanem „olvasnak”, „jegyzetelnek”, „logolnak”, mindenkiről kis kartotékokat vezetnek és elő is veszik ezeket időnként. Akik mindenkiről mindent tudnak, vagy szeretnének tudni. És megfelelő időben a „köz” elé tárják információikat. Vagy legalábbis annak egy kiragadott és félremagyarázható részét. A nagy „konspirátorok”.

Vannak, akik mindenbe beleszólnak, mindenről van véleményük, sőt „véleményebbük”.

Vannak a nem a „jól értesült” kategóriába tartozó, a hozzájuk nagyon hasonló, de jóval tisztességesebb „kíváncsiak”. Akik mindenkiről mindent szeretnének megtudni.

Vannak a „lényegre törők”. A „kiféle/miféle/keféle” kérdéssel indítók. Régebben erre külön angol rövidítés is volt. Azaz nem erre, hanem „csak” arra, hogy „kor/nem/lakhely” (ASL – age/sex/location). De felgyorsult az idő. Változnak az erkölcsök.

Vannak az „örök elégedetlenek”, a „siránkozók”. A „bezzeg régebben még a ló feje is nagyobb volt”.

Vannak a bizalmatlanok, az „üldözési mániások”, akiknek mindig feltörik a jelszavát, a postafiókját. Aztán kiderül, hogy ők maguk adják meg ezeket az adatokat boldog-boldogtalannak.

Vannak az „örök jókedvűek”. A heherészős, viccmesélős emberek. Lázas gyorsasággal és aktivitással másolnak be vicceket különböző oldalakról.

Vannak az örök „nevelők”. Akik mindent kijavítanak. Vesszőt, kettőspontot, betűelütést. Mindent.

Meg akik mindig megmondják a „frankót”. Ha kék színnel írunk, az kiderül rögtön az ő elmondásukból, magyarázatukból, hogy az encián.

Vannak, akik mindig „rendet raknak”, mindenkit „helyre tesznek”. Akik mindenkinek köszönnek és mindenkitől elvárják a külön, személyes köszönést.

Vannak a „berohan-kirohan” típusúak. Hi, bye…(Hájbáj). Kérdeznek, de nem várnak választ.

Vannak, akik mindig problémákkal küzdenek. Nem lényeg, hogy milyen probléma, csak „probléma” legyen.

Vannak a kis naivak, akik semmit nem értenek, mindenről és mindenkiről lemaradnak.

Vannak a sértődősek, minden és mindenki ellenük van, még a virtuális világ is.

Vannak az örök „mesélők”, akiknek mondandójából, csak a kérdések igazak. Vagy még az sem, a „háryjánosok”

És természetesen van az (önjelölt) „alfahím” és a Hölgy nemű megfelelője a „némber one”. Akik nélkül nincs cset. Ők a központ. És az „Ő” holdudvaruk, akik nem is léteznének nélkülük.

Vannak természetesen az (ellenoldali) örök vesztesek és az örök reménykedők, a trónkövetelők.

És vannak, akik „csak” jól (vagy jól szeretnék érezni) érzik magukat. Akik tényleg „figyelnek” egymásra. Ha kell, ott vannak a másik „mellett”, ha kell, visszavonulnak a háttérbe. Akik nemcsak a saját örömük és élvezetük miatt vannak jelen, hanem másoknak is ezt szeretnék adni. Azért felfedezhető bennük is a fentiekből biztosan jó pár dolog, de nem állandóan, és próbálják is ezeket elkerülni. Néha persze belőlük is előtörhet ilyesmi. Hiszen nekik is lehet rosszabb napjuk, és mert mindannyian emberek vagyunk.
Csak talán mi jobban vigyázunk és figyelünk a „másikra”.

És sokan tudjuk, hogy bár ez nem a „való világ”, de a „sebek” itt is ugyanúgy tudnak fájni, sőt néha még jobban.

És szerencsére ezek az emberek, az ilyen csevegők, azaz mi vagyunk többségben.

Na ha valakit kifelejtettem volna, bocs. Jelentkezzen! Most szóljon, vagy hallgasson örökre…

A következő rész(ek)ben próbálok majd a cset szabályokkal kicsit konkrétabban is foglalkozni, és annak tükrében folytatni majd a már elkezdett témát.

Hát ez most ilyenre sikerült…  :)

0 Tovább

Ülj közelebb.... 13 (2010-11-19)

Ülj közelebb.... folytatom...

Kicsit visszatérek ismét az előző részhez. Az elgépelés, helyesírási dolgok témaköréhez. Ezzel kapcsolatban van egy jópofa, érdekes kísérlet is.
Nézzük:

„Egy anlgaii etegyem ktuasátai szenirt nem szímát melyin serenrodbn vnanak a bteűk egy szbóan, az etegyeln ftonos dloog, hogy az eslő és az ultosó bteűk a hölyeükn lneegyek. A tböbi bteü lheet tljees összevabisszásagn, mgiés porbléma nlkéül oalvsahtó a szveög. Eennk oka, hogy nem ovalusnk el mniedn bteűt mgaát, hneam a szót eszgébéen.”

Ugye, hogy érthető? Tehát lényegében ez azt is mutatja, hogy felesleges javítgatni, vagy nagyon görcsösen figyelve, helyesen leírni a szavakat. Kihámozható. Persze azért ennek ellenére nem árt törekedni a helyes írásmódra.

És még valami, mielőtt továbbmennék.
Talán emlékeztek rá, hogy korábban írtam egy Barátomról, akivel sokáig tartottam a kapcsolatot és „beszélgettünk” a neten

Azóta is törtem a fejem ezen, és nem hagyott nyugodni a dolog. Meg igazából csak elő kellett vennem a saját magam által leírtakat. Mindenkinek megvan a nyoma és meg is marad a nyoma az interneten. Tehát ezeket a nyomokat lehet keresni, kutatni és kis szerencsével meg is találjuk amit, vagy akit keresünk.
Így módszeresen nekiálltam keresni Magdit, illetve a nyomait. Mintha csak fényes bizonyítéka lenne mindannak, amit erről akkor írtam, sikerrel is jártam.
Szóval sikerült Magdit ismét megtalálni és felvenni vele a kapcsolatot. Él, jól van és ő is örömmel vette, hogy megint kapcsolatba léptünk.
A Sors fintora persze, hogy épp pár héttel ezelőtt jártak ismét Magyarországon.
De sajnos ekkor még nem tudtuk egymás „új” elérhetőségét, így nem tudtuk kihasználni ezt az alkalmat az újbóli személyes találkozásra. De elmondta ő is, hogy bizony, mikor itthon járt eszébe jutottam én is, hogy vajon mi lehet velem, hol járhatok. Lesz megint mit elmesélni az elmúlt néhány évről egymásnak. És bevallom nektek, nagyon boldog lettem és örülök, hogy ismét megtaláltuk egymást a régi, de sosem feledett Baráttal.
Hát ennyit erről röviden…

És most vissza főleg a csethez és az ezzel kapcsolatos dolgokhoz.

(Biztos nem sok újdonság lesz benne a legtöbbeteknek, de valahonnan csak el kell kezdeni...)

Chat (cset), azaz csevegés néven értjük alapvetően a klasszikus csevegőcsatornák szolgáltatásai segítségével létrejövő beszélgetéseket. Ide sorolják még a különböző „elfajzott" lehetőségeket is, mint amilyen az MSN, a Skype, az ICQ vagy az IRC. Míg az eredeti chat-hez nem kell más csak egy böngésző, addig az utóbbiakhoz erre szolgáló programok is szükségesek általában.
A klasszikus chat-elés úgy kezdődik, hogy keresel egy webcímet, oldalt, ahol chat-elni lehet. Ha felmentél erre a weboldalra, akkor először általában egy nevet kell választanod magadnak, amit chat-es szakszóval nick-nek hívnak. Ez lehet kitalált név vagy bármi, de a chat egyik lényeges eleme éppen az, hogy „arctalanul”, saját énedet eltitkolva is beszélgethetsz.

Ha már van neved, akkor általában válogathatsz a „szobák” között, ahova be szeretnél menni. Általában több szoba van minden cseten, mindegyik saját névvel, mint pl: idősek, fiatalok, zenerajongók, stb. Csak rá kell kattintanod a szoba nevére, és már be is léptél abba a szobába. (Egyes helyeken akár saját szobát is nyithatsz, de ebbe most ne menjünk bele.)

A szoba legnagyobb részét egy nagy „ablak” teszi ki, ahol láthatod, hogy ki, mit mond. Ennek a neve: „közös”. Itt mindig megjelenik annak a nickje, aki éppen beírt valamit, majd mellette a beírt szöveg, vagyis az, amit a többieknek üzent. Alatta pedig szépen sorban a többiek üzenete, vagy válasza. A szoba alján megjelenő kis keretbe te is beírhatod a mondandódat. Amíg írod, addig azt még senki sem látja. Javíthatsz, törölhetsz, ahogy tetszik. Ám ha „elengedted” egy ENTER-rel, akkor a közös ablakban megjelenik a te nicked (pl. Zeeta) és beírt szöveged is.
Valahogy így:
{Zeeta} Sziasztok csetlakók.

A használt kifejezések alapján a csetet úgy képzelhetjük el, mint egy házat. A “csengő” és a “bejárati ajtó” itt egy belépési gomb, amit “megnyomva” kinyílik egy belépő oldal, terület. Itt meg kell adnunk a becenevünket és – ha van – az ehhez tartozó jelszavunkat. Innen az úgynevezett “előszobába”, egy közös nagy helyiségbe jutunk, itt olvasható a csetelők névsora és a működő nyilvános, illetve az esetleges egyéb, néha “zártkörű” szobák listája is. Itt mindenki kiválaszthatja, hogy hol szeretne csatlakozni a beszélgetéshez. A leglátogatottabb szoba általában ez a közös hely, olyan “hall”, vagy előszoba féle. Ez az a része a háznak, ahol a magán-, és a nyilvános szféra összefonódik.
A közösség számára tulajdonképpen az előszoba a csetelés legfontosabb “tere”. Ide mindig mindenki “belép”, azok is, akik közben egyéb szobákban is beszélgetnek, figyelik a társalgás menetét, hozzászólnak. Az előszobához kötődnek azok az elemek, amelyek eleinte a legtöbb ember számára vonzóvá teszik a csetelést. Itt rengeteg különböző ember beszélget egymással, és bárki, bármilyen témát feldobhat, szinte biztosan talál valakit, akivel megbeszélheti élményeit. És ez egy nagyon fontos hely. Itt is úgy viselkedünk, ahogy egy idegen házba megyünk, mint mikor valakihez vendégségbe érkezünk.
Belépünk, köszönünk, nézelődünk, ismerkedünk a hellyel, környezettel és a többi jelenlévővel.
Ha újak vagyunk, próbálunk kicsit visszább húzódni és figyelni a már otthonosan itt tartózkodókat. Óvatosan próbálunk mi is bekapcsolódni a már folyó beszélgetésbe. Próbáljuk feltérképezni a társaságot, az embereket. Keresni a szimpatikus személyeket, társaságokat. Próbáljuk megkeresni, és meg is találni a helyünket. Nemcsak ismerkedni próbálunk, hanem be is mutatkozni természetesen.

A közösség felépítését kettősség jellemzi: kialakult egy formális és egy informális szerkezet is, és mindkettő jelentősen befolyásolja a csatornán zajló életet.
A formális szerkezetben betöltött helyhez olyan kötelességek és jogok köthetők, amit tulajdonképpen maga a cset üzemeltetője szab meg.

Ennek a formális rendszernek a csúcsán az operátorok, moderátorok állnak. Ők a csatorna „cenzorai”: ők ellenőrzik a beszélgetést, és ha valaki csúnyán beszél, vagy valamilyen módon akadályozza a többieket, azt - általában előzetes figyelmeztetés után - “kidobhatják”, illetve ki is tilthatják a csetről. Hozzájuk fordulhatunk akkor is, ha valamilyen kérdésünk, vagy problémánk van. Az operátorokat, vagy “opokat” arról ismerhetjük fel, hogy a nevük előtt egy speciális jelet, többnyire a @
(kukac - nomen est omen  :)) jelet találjuk.

A közösség informális szerkezete sokkal kevésbé könnyen írható körül. A központi személyek azok, akik esetleg a legrégebben csetelnek. A további szerkezetet a köréjük szerveződött régi és új, szimpátiaválasztáson alapuló baráti kapcsolatok határozzák meg.

Ezeket a "szerkezeteket", a társaságot, viszonyokat, stb. tanácsos és érdemes is feltérképezni már a csetes életünk kezdetén .

Na majd innen folytatom...

0 Tovább

Ülj közelebb.... 14 (2010-11-20)

Ülj közelebb.... folytatom...

Arról már esett szó korábban, hogy mivel a beszélgető felek a cseten nem látják egymást, nincsen lehetőségük arra, hogy a non-verbális kommunikációs eszközöket is felhasználják. Ám megfigyelhető az, hogy milyen nagy igyekezet van ezeket a hiányzó elemeket pótolni.
Többféle cset felület és program létezik (irc, Mirc, flash, stb.). Rendkívül sok úgynevezett „vezérlő kód” is van.
Ezeket az adott helyeken, különböző módon lehet használni, érdemes erről is konkrétan tájékozódni.


Ezen érzések, érzelmek kifejezésére különböző módszereket dolgoztak ki. Van például egy olyan lehetőség a cseten, hogy (különböző kódok használatának segítségével) a beírtak színesen jelenjenek meg a képernyőn. A színeket gyakran, mint kifejezőeszközt, használják: pirossal ír valaki, ha elpirul, sárgával, ha irigykedik, és így tovább.

Hangerő kifejezésére használják a csupa nagybetűs írást (KIABÁLÁS), vagy a csupa kisbetűst, esetleg zárójelekkel vagy csillaggal megerősítve (*suttogás*).
A hangnemet, érzelmet, stb. kifejezhetik tudatos helyesírási hibákkal is, például a szavak egybeírásával (neizéjmáá), illetve betűduplázással-sokszorozással (nagggggyon fontos).
A “leghíresebb” csetes kifejezőeszközről az ún. “smiley” vagy “emotikon” használatáról már szintén esett szó. Ezekből a kis ábrákból is rengeteg létezik.

A csetes nyelvezetnek vannak egyéb jellemzői is. Itt általában nagyon gyorsan, pörgősen zajlik az élet, és az, ha valaki gyorsan tud gépelni, mindenképpen előnyére válik. Míg egy “valódi” kommunikációs helyzetben elég közbeszólni, vagy ránézni arra, illetve gesztussal jelezni, akihez szólni akarunk, a cseten igyekezni kell, ha valaki válaszolni akar egy kérdésre, vagy hozzá akar szólni a témához. Ha nem reagál elég gyorsan, fennáll annak a veszélye, hogy a többiek megelőzik, vagy mire a közlése feljut a képernyőre, már egészen más a téma. Ezért, mivel mindenki a lehető leggyorsabban próbál írni, nagyon gyakoriak a “félregépelések”.

Ez a gyors tempó is az, amitől sokaknak az elején elmegy a kedvük az egész cseteléstől: úgy érzik, hogy ez a rengeteg információ, ami folyamatosan árad az emberre, nem teszi lehetővé, hogy igazi, “bensőséges” kapcsolatokat alakítson ki másokkal. Néha egy-egy alkalommal, amikor nagyon sokan beszélnek egymással és ráadásul egyszerre több dologról, csak ül a gép előtt és “azt se tudja, mi van”. De ez valójában csak az elején van így, ha valakit a többiek megismernek, akkor odafigyelnek rá, és emellett sokkal kevésbé esik nehezére a közlések „dekódolása”, ezért már sokkal könnyebben bele is tud szólni a beszélgetésbe.
A gyorsaságra törekvés másik következménye az egyszerűsítő írásmód. Szinte minden lehetséges esetben igyekeznek kihasználni a rövidítési lehetőségeket, így születtek meg az ilyen alakok: soxor (‘sokszor’), még1x (‘mégegyszer’) plz (az angol please magyarosított és rövidített változata), stb.

Külön rituáléja van magának a köszönésnek is. Az ismerős közösség tagjai számára a köszönés rendkívül fontos, ezért gyakran hosszúra nyúlik. Általában több szakaszban zajlik: az első, amikor az újonnan érkező általánosan “beköszön” mindenkinek. Ezután a többiek (zömmel persze, akik ismerik őt) visszaköszönnek (pl. ”Szia xy )))). Ebben az esetben ez nem csupán köszönést fejez ki, hanem így jelzik azt, hogy észrevették az újonnan érkezőt, hogy pláne örülnek neki, mert ismerős, barát (emotikonokkal bőven támogatva), és a többiek felé pedig azt is mutatva, hogy ismerik egymást. Ezután az érkező reagál megint erre a személyes üdvözlésre is, kifejezve ezáltal, hogy “észrevette, hogy észrevették” (pl: “szia xx, zz, qq ))). A köszönés valószínűleg azért ennyire hangsúlyos, mert míg egy személyes találkozón folyamatosan látjuk azt, aki érkezik, itt csak az ilyen „megszólalással” tudják jelezni, és természetesen az ember igényli is a visszajelzést, hogy észrevették jelenlétét.

A következő megfigyelhető jellemző az angol nyelv hatása. Sok olyan szó kapcsolódik a cseteléshez, aminek nincs igazi magyar megfelelője, ezek pótlására vagy az angol kifejezést veszik át, vagy ezeknek a magyarosított változatát, esetleg tükörfordítással alkotnak meg új szavakat is. (ByeM8 - bye mate - viszlát, haver, CUL8R – see you later – később találkozunk, GR8 – great – nagyszerű, LOL - laughing out loud – hangosan nevetni, rulez – rulez, lagolás – jelentős késéssel frissül a képernyő. Ami nem keverendő össze a logolással, a beszélgetések „lementésével.)

Chateléskor minden egyes leírt szó olyan, mintha az életben, beszéd formájában hangozna el egy nagyobb társaságban, így erre fokozottan ügyelni kell.
Természetesen a csetoldal (általános és a konkrét csetre esetleg külön érvényes) szabályait, az adott csetoldalra belépve azonnal elfogadottnak tekintjük, lényegében ezt formálisan azzal is elismerjük, hogy belépünk rá. (Persze ha nem is ismernénk, az akkor sem mentesít a "büntetés" alól.)
Ezért is célszerű, sőt ajánlott, hogy a belépésnél, a „bejárati ajtó” közelébe legyen is ez a szabályzat, a „házirend” kifüggesztve.

Még akkor is, ha nagyon sokak számára ez jól ismert, mert így kerülhető el a félreértés és a későbbiekben a felesleges magyarázkódás is.

Akkor most csak minden különösebb kommentár nélkül jöjjenek az általánosságban elfogadott és követendő szabályok.

Amit általában tiltott, illetve nem ajánlanak a cseteken:

- Nagybetűs írásmód („kiabálás”), a CAPS - LOCK tartós használata;

- Egymás után több soron keresztül ugyanannak az üzenetnek a beírása, más néven floodolás;
- Hosszabb, több soros szövegek (sorozatos) bemásolása (nem tartoznak ide a mindenki számára hasznos információk, illetve rajzolások, amik a szoba többi tagjait nem zavarják);
- Privát beszélgetések bemásolása a közös térbe;
- Bármilyen tartalom hirdetése privát, illetve közös beszélgetésben;
- Telefonszám, IP cím, e-mail cím, illegális FTP szerver, konkurens chat szolgáltatás címének beírása;
- Webcímek általában megengedettek, de csak ha a felhasználók ezt nem sűrűn másolják a közösbe, és nem érkezik ezzel kapcsolatban panasz.
- Tilos a káromkodás, csúnya szavak használata, alapvető beszélgetési normák be nem tartása;
- Tilos más személyek, csoportok alázása;
- Privát szöveget bármilyen weboldalra kitenni szigorúan tilos, büntető eljárást is vonhat maga után.
- Tilos másról valótlant állítani, rágalmazni, a becsületét, jó hírnevét rontani;
- Minden egyéb olyan szöveg tiltott, ami jogszabályt sért, vagy arra utal, illetve a csetet használók többségének ízlését durván sérti.
- A szobákban linkeket elhelyezni alapvetően csak olyan esetben szabad, ha az nem tartalmaz semmiféle konkurenciára utaló tartalmat (pl. egyéb chatoldalak, társkereső oldalak, stb.) Youtube és egyéb videó megosztó portálok, képgyűjtemények linkjeit – amennyiben nem sért személyeket, csoportokat – általában lehet linkelni, de 1 órában maximum pár alkalommal, ami nem zavarja a felhasználókat.
- Törvénysértés esetén az operátorok azonnal eljárhatnak, és törölhetik a szobát, vagy tilthatják ki a felhasználót.
- Amennyiben egy felhasználó a szobák operátorait, vagy az üzemeltetőt szidalmazza fórumokon vagy chaten, az ellen azonnal figyelmeztetés nélkül felléphetnek az operátorok.
- A renitens, többszörösen szabályszegő felhasználókkal szemben az operátorok figyelmeztetés nélkül is eljárhatnak.
- A chaten általában tilos az idegen, a közösség számára nem érthető, idegen nyelv használata közösben, mivel az szabálytalanságra, és visszaélésekre adhat lehetőséget.

Néhány jó tanács:
- Használjunk vegyesen kis- és nagybetűt, mintha egy levelet vagy egy e-mail-t írnánk.
- Lehetőleg mindig köszönjünk, amikor belépünk egy szobába, vagy kilépünk onnan.
- Legyünk óvatosak, ha egyszerre több szoba, ill. privát ablakunk fut! Komoly esély van rá, hogy előbb-utóbb összekeverednek, ami komikus, vagy kínos helyzetet teremthet.
- Adjuk önmagunkat. Viselkedjünk úgy, mint a valós életben, mivel partnerünk a mondandónk alapján fog megítélni.

0 Tovább

Ülj közelebb.... befejezem. (2010-11-21)

Ülj közelebb.... befejezem.

Ezután még számtalan dologgal lehetne, és talán kellene is foglalkozni.

Biztos izgalmas dolog lenne beszélgetni a „megérzésekről”, ahogy szinte érezzük a másik embert. Ahogy a nevét meglátva és pár hozzászólását olvasva azt mondja az ember: ”Igen, Ő valaki. Vele meg kéne ismerkedni, beszélgetni kéne…”.
Vagy pont az ellenkezője, akiről már az első pillanatban érzed, hogy, „Ajaj, ő valami ’fura’, vele még „bajom” lesz.”

Mert igenis vallom és hiszem, hogy a neten is átsugárzódik az emberi érzés és szellem, idővel természetesen a jellem is.
Kell hozzá biztos hatodik érzék is, de gyakorlat biztosan. Az itt eltöltött évek gyakorlata.
Pont ez a nagyszerű a netben, az internetes csevegésben például. Hogy lehetőségünk van olyan emberekkel találkozni, akikkel személyesen esetleg sose találkoznánk. De itt alkalom adódik ilyenre is. Néha csak kapkodó, futó beszélgetésekre, néha hosszabban is. És ezek a beszélgetések, ismeretségek bizony sokszor érnek annyit, mint egy „igazi” barátság.

Szintén lehetne külön, csak a fórumozással foglalkozni. A blog műfajával (ez sem az), vagy a közösségi oldalakkal, az egyéb on-line csevegők és kommunikációs programokkal és használóikkal. A mobiltelefonról netező, csetelő, skype-oló, facebookozó mazochistákkal, akiket szolidaritásból én is néha követek. Számtalan és szinte kimeríthetetlen témát kínál a net és a netes társadalom.

Érdemes lenne az IRL (In Real Life – a valós életbeli) találkozókról is beszélni. Nagyon nagyszerű, a valós életben is ápolt kapcsolatok, barátságok szövődhetnek. De arról is, mikor esetleg főnök-beosztott, vagy feleség-férj találkozik szembe az ilyen cset-talin. Aranyos helyzetek.  :)

Aztán lehetne beszélni még a szenvedélybetegségekről, a függőkről. Az „addiktív” netesekről. Akik annyira megszokták és hozzászoktak a nethez, csethez, fórumhoz, stb., hogy a nélkül nem telik el napjuk. Ez részben jó, de sajnos veszélyei is vannak.

Jó néhány vicc is van az internetfüggőséggel kapcsolatban:

- Mikor kimész hajnali 3-kor a WC-re, előbb megnézed, hogy érkezett-e új e-mailed. Útban visszafelé ismét megnézed.
- Email-t írsz a szobájában lévő gyerekednek, hogy „jöjjön vacsorázni”.
- A hagyományos postai leveleken is kezdesz smiley-t használni.  :-)
- Rájössz, hogy a szövegszerkesztőben minden mondatvégi pont után automatikusan odaírod a „hu"-t.hu.
- Nem tudod, hogy a három legjobb barátodnak mi a neme és valódi neve. Hiszen mindig semleges neveken jelentkeznek be az cset-re.
- „Anyám azt mondta netfüggő vagyok, de én kitiltottam emiatt a chat-ről.”
- Repülőgépen a fele utadat a laptopoddal az öledben töltöd, míg a gyereked a csomagtartóban van.
- Minden barátodnak "@" van a nevében.
- A macskádnak saját honlapja van.
És még lehetne folytatni.

„A dzsungelben minden ehető, TE IS…” (Pápua mondás)
Az Internet egy dzsungelhez hasonlít…

Ne higgy el mindent, amit az interneten (cseten, fórumon, weboldalakon, és általában bárhol) olvasol. Hiszen ide bárki, bármit írhat, és állíthatja akár még azt is, hogy a Föld lapos.
A józanész itt az egyik legfontosabb kellék.

(Ne add meg pl. a nevedet, lakcímedet és a telefonszámodat az Interneten soha senkinek, csak annak, akiben feltétlenül megbízol, és akinek személyesen is megadnád!
Gondolkozz, mielőtt Interneten szerzett ismerősökkel személyesen is találkozol! Mit is tudsz róla valójában...)
Igazából fura, de igaz mondás.
Nem a világ lett rosszabb, csak a hírszolgáltatás és a kommunikációs technológia lett jobb.

A fentieket természetesen nem elrettentésnek és ijesztgetésnek szántam. Csak sok mindent tapasztaltam és tudok ezekről. Sok olyan emberrel beszéltem, aki tudta ezeket, csak épp adott pillanatban „elfelejtette”. És élelemmé vált az „internetes dzsungelben”.
Lehet sebet kapni, és adni. És ahogy már mondtam, ezek a „virtuális” világban szerzett sebek, ugyanúgy fájhatnak, sőt néha még jobban.

Az internet tulajdonképpen csodálatos dolog. Tele érdekességgel és szépséggel. Az emberi kapcsolatokban is. Csak bánni kell tudni vele.
Hiszen ez is olyan, mint a kés. Egy eszköz. És egy eszköz „önmagában” nem veszélyes, csak a mi kezünkben, az emberektől válik/válhat azzá.
A kést is lehet kenyérszelésre használni, de lehet vele emberéletet is kioltani.


Igazából meglepett engem is, hogy mennyien olvasták a blogot. Kevesebben szóltak hozzá, de ez is emberi tulajdonság. Viszont úgy tűnik, sokatokban kíváncsiságot sikerült gerjesztenem. És ez bőven elég. Innen már a Ti dolgotok.

Köszönöm szépen Nektek, akik ideülve beszélgettetek velem. Nagyon jó érzés volt azokat a visszajelzéseket és véleményeket olvasni és „beszélgetni” Veletek.
Köszönöm Nektek is, akik „csak” ideültetek és hallgattátok a mi beszélgetésünket.
Azoknak is köszönet, akik csak épp bele-beleolvastak.


Talán engem is sikerült ezen keresztül kicsit meg-, vagy félreismernetek. Nem sokat árultam el magamról konkrét adatot, de szerintem nem is ez a fontos.
A Zéta „üzenet” sem volt véletlen.

(Remélem, annak ellenére, hogy „Láthatatlan embernek” definiáltam magam, többeteknek sikerült az arcomat meglátnia, illetve az arcom mögé néznie.)
És jó volt sokatokon érezni, hogy valóban tudtatok idővel „közelebb ülni”. Köszönöm.

Egyelőre befejezem a blogolást a témában. Talán ez is már túl hosszúra és nagyon „okoskodóra” sikerült. De természetesen, ha bárkinek kérdése van, örömmel próbálom elmondani a véleményemet, ha úgy gondolja, hogy ezzel segíteni tudok.

Ha lehet emlékezzetek mindig arra, amit a barátságról korábban írtam, a csetes mottóról.

„Vannak emberek, akik továbbállnak, kilépnek életünkből.
Ám némelyikük barátunk lesz, és velünk marad egy ideig…
Maradandó, kedves nyomot hagyva szívünkben.
Már mi sem leszünk többé azok, akik voltunk, mert szert tettünk egy jó Barátra.
A tegnap történelem. A mai nap ajándék. Ezért hívjuk úgy, hogy Jelen."



És stílusosan:

10x GL & CUL8R in the net or IRL, Bye M8s

(Thanks, good luck and see you later in the net or in real life, bye mates –
Köszi, sok szerencsét és találkozunk még később a neten, vagy személyesen; viszlát Társak)


Béke veletek.

0 Tovább

Ülj közelebb.... epilógus (2010-11-21)

MÁRAI SÁNDOR: A gyertyák csonkig égnek (részlet)


Csak azért, mert szép és csodálatosan mély gondolatokat tartalmaz.

És mert lassan az ember kezd egyre többet meg is érteni belőle...

 „Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik, tudod, lassan minden olyan valóságos lesz, mindennek megismered értelmét, minden olyan félelmesen és unalmasan ismétlődik. Ez is öregség. Mikor már tudod,hogy a pohár semmi más, csak pohár. S egy ember, szegény, semmi más, csak ember és halandó, akármit csinál is...
Aztán megöregszik a tested; nem egyszerre, nem, először szemed öregszik vagy lábaid vagy gyomrod, szíved. Így öregszik az ember, részletekben. Aztán egyszerre öregedni kezd a lelked: mert a test hiába esendő és romlandó, a lélek még vágyakozik és emlékezik, keres és örül, vágyik az örömre. S mikor elmúlik ez az örömvágy, nem marad más, csak az emlékek vagy a hiúság; s ilyenkor öregszel igazán, végzetesen és véglegesen. Egy napon felébredsz, s szemed dörzsölöd: már nem tudod, miért ébredtél? Amit a nap mutat, pontosan ismered: a tavaszt vagy a telet, az élet díszleteit, az időjárást, az élet napirendjét. Nem történhet többé semmi meglepő: még a váratlan, a szokatlan, a borzalmas sem lep meg, mert minden esélyt ismersz, mindenre számítottál, semmit nem vársz többé, sem rosszat, sem jót... s ez az öregség. Valami él szívedben, egy emlék, valamilyen homályos életcél, szeretnél viszontlátni valakit, szeretnél megmondani vagy megtudni valamit, s tudod jól, hogy a pillanat majd eljön egy napon, s akkor egyszerre nem is lesz olyan végzetesen fontos megtudni az igazat, és válaszolni reá, mint ezt a várakozás évtizedeiben hitted. Az ember lassan megérti a világot, s aztán meghal. Megérti a tüneményeket és az emberi cselekedetek okát. Az öntudatlanság jelbeszédét... mert az emberek jelbeszéddel közlik gondolataikat, feltűnt neked? Mintha idegen nyelven, kínai módon beszélnének a lényeges dolgokról, s ezt a nyelvet aztán le kell fordítani a valóság értelmére. Nem tudnak önmagukról semmit. Mindig csak vágyaikról beszélnek, s kétségbeesve és tudatlanul leplezik magukat. Az élet majdnem érdekes, mikor megtanultad az emberek hazugságait, s élvezni és figyelni kezded, amint mindig mást mondanak, mint amit gondolnak, és igazán akarnak... Igen, egy napon eljön az igazság megismerése: s ez annyi, mint az öregség és a halál. De akkor ez sem fáj már.”

 

0 Tovább

zeeta (nem) blogja

blogavatar

Internetről, emberekről... rólunk.

Utolsó kommentek