Ülj közelebb.... folytatom...

Kicsit visszatérek ismét az előző részhez. Az elgépelés, helyesírási dolgok témaköréhez. Ezzel kapcsolatban van egy jópofa, érdekes kísérlet is.
Nézzük:

„Egy anlgaii etegyem ktuasátai szenirt nem szímát melyin serenrodbn vnanak a bteűk egy szbóan, az etegyeln ftonos dloog, hogy az eslő és az ultosó bteűk a hölyeükn lneegyek. A tböbi bteü lheet tljees összevabisszásagn, mgiés porbléma nlkéül oalvsahtó a szveög. Eennk oka, hogy nem ovalusnk el mniedn bteűt mgaát, hneam a szót eszgébéen.”

Ugye, hogy érthető? Tehát lényegében ez azt is mutatja, hogy felesleges javítgatni, vagy nagyon görcsösen figyelve, helyesen leírni a szavakat. Kihámozható. Persze azért ennek ellenére nem árt törekedni a helyes írásmódra.

És még valami, mielőtt továbbmennék.
Talán emlékeztek rá, hogy korábban írtam egy Barátomról, akivel sokáig tartottam a kapcsolatot és „beszélgettünk” a neten

Azóta is törtem a fejem ezen, és nem hagyott nyugodni a dolog. Meg igazából csak elő kellett vennem a saját magam által leírtakat. Mindenkinek megvan a nyoma és meg is marad a nyoma az interneten. Tehát ezeket a nyomokat lehet keresni, kutatni és kis szerencsével meg is találjuk amit, vagy akit keresünk.
Így módszeresen nekiálltam keresni Magdit, illetve a nyomait. Mintha csak fényes bizonyítéka lenne mindannak, amit erről akkor írtam, sikerrel is jártam.
Szóval sikerült Magdit ismét megtalálni és felvenni vele a kapcsolatot. Él, jól van és ő is örömmel vette, hogy megint kapcsolatba léptünk.
A Sors fintora persze, hogy épp pár héttel ezelőtt jártak ismét Magyarországon.
De sajnos ekkor még nem tudtuk egymás „új” elérhetőségét, így nem tudtuk kihasználni ezt az alkalmat az újbóli személyes találkozásra. De elmondta ő is, hogy bizony, mikor itthon járt eszébe jutottam én is, hogy vajon mi lehet velem, hol járhatok. Lesz megint mit elmesélni az elmúlt néhány évről egymásnak. És bevallom nektek, nagyon boldog lettem és örülök, hogy ismét megtaláltuk egymást a régi, de sosem feledett Baráttal.
Hát ennyit erről röviden…

És most vissza főleg a csethez és az ezzel kapcsolatos dolgokhoz.

(Biztos nem sok újdonság lesz benne a legtöbbeteknek, de valahonnan csak el kell kezdeni...)

Chat (cset), azaz csevegés néven értjük alapvetően a klasszikus csevegőcsatornák szolgáltatásai segítségével létrejövő beszélgetéseket. Ide sorolják még a különböző „elfajzott" lehetőségeket is, mint amilyen az MSN, a Skype, az ICQ vagy az IRC. Míg az eredeti chat-hez nem kell más csak egy böngésző, addig az utóbbiakhoz erre szolgáló programok is szükségesek általában.
A klasszikus chat-elés úgy kezdődik, hogy keresel egy webcímet, oldalt, ahol chat-elni lehet. Ha felmentél erre a weboldalra, akkor először általában egy nevet kell választanod magadnak, amit chat-es szakszóval nick-nek hívnak. Ez lehet kitalált név vagy bármi, de a chat egyik lényeges eleme éppen az, hogy „arctalanul”, saját énedet eltitkolva is beszélgethetsz.

Ha már van neved, akkor általában válogathatsz a „szobák” között, ahova be szeretnél menni. Általában több szoba van minden cseten, mindegyik saját névvel, mint pl: idősek, fiatalok, zenerajongók, stb. Csak rá kell kattintanod a szoba nevére, és már be is léptél abba a szobába. (Egyes helyeken akár saját szobát is nyithatsz, de ebbe most ne menjünk bele.)

A szoba legnagyobb részét egy nagy „ablak” teszi ki, ahol láthatod, hogy ki, mit mond. Ennek a neve: „közös”. Itt mindig megjelenik annak a nickje, aki éppen beírt valamit, majd mellette a beírt szöveg, vagyis az, amit a többieknek üzent. Alatta pedig szépen sorban a többiek üzenete, vagy válasza. A szoba alján megjelenő kis keretbe te is beírhatod a mondandódat. Amíg írod, addig azt még senki sem látja. Javíthatsz, törölhetsz, ahogy tetszik. Ám ha „elengedted” egy ENTER-rel, akkor a közös ablakban megjelenik a te nicked (pl. Zeeta) és beírt szöveged is.
Valahogy így:
{Zeeta} Sziasztok csetlakók.

A használt kifejezések alapján a csetet úgy képzelhetjük el, mint egy házat. A “csengő” és a “bejárati ajtó” itt egy belépési gomb, amit “megnyomva” kinyílik egy belépő oldal, terület. Itt meg kell adnunk a becenevünket és – ha van – az ehhez tartozó jelszavunkat. Innen az úgynevezett “előszobába”, egy közös nagy helyiségbe jutunk, itt olvasható a csetelők névsora és a működő nyilvános, illetve az esetleges egyéb, néha “zártkörű” szobák listája is. Itt mindenki kiválaszthatja, hogy hol szeretne csatlakozni a beszélgetéshez. A leglátogatottabb szoba általában ez a közös hely, olyan “hall”, vagy előszoba féle. Ez az a része a háznak, ahol a magán-, és a nyilvános szféra összefonódik.
A közösség számára tulajdonképpen az előszoba a csetelés legfontosabb “tere”. Ide mindig mindenki “belép”, azok is, akik közben egyéb szobákban is beszélgetnek, figyelik a társalgás menetét, hozzászólnak. Az előszobához kötődnek azok az elemek, amelyek eleinte a legtöbb ember számára vonzóvá teszik a csetelést. Itt rengeteg különböző ember beszélget egymással, és bárki, bármilyen témát feldobhat, szinte biztosan talál valakit, akivel megbeszélheti élményeit. És ez egy nagyon fontos hely. Itt is úgy viselkedünk, ahogy egy idegen házba megyünk, mint mikor valakihez vendégségbe érkezünk.
Belépünk, köszönünk, nézelődünk, ismerkedünk a hellyel, környezettel és a többi jelenlévővel.
Ha újak vagyunk, próbálunk kicsit visszább húzódni és figyelni a már otthonosan itt tartózkodókat. Óvatosan próbálunk mi is bekapcsolódni a már folyó beszélgetésbe. Próbáljuk feltérképezni a társaságot, az embereket. Keresni a szimpatikus személyeket, társaságokat. Próbáljuk megkeresni, és meg is találni a helyünket. Nemcsak ismerkedni próbálunk, hanem be is mutatkozni természetesen.

A közösség felépítését kettősség jellemzi: kialakult egy formális és egy informális szerkezet is, és mindkettő jelentősen befolyásolja a csatornán zajló életet.
A formális szerkezetben betöltött helyhez olyan kötelességek és jogok köthetők, amit tulajdonképpen maga a cset üzemeltetője szab meg.

Ennek a formális rendszernek a csúcsán az operátorok, moderátorok állnak. Ők a csatorna „cenzorai”: ők ellenőrzik a beszélgetést, és ha valaki csúnyán beszél, vagy valamilyen módon akadályozza a többieket, azt - általában előzetes figyelmeztetés után - “kidobhatják”, illetve ki is tilthatják a csetről. Hozzájuk fordulhatunk akkor is, ha valamilyen kérdésünk, vagy problémánk van. Az operátorokat, vagy “opokat” arról ismerhetjük fel, hogy a nevük előtt egy speciális jelet, többnyire a @ (kukac - nomen est omen  :)) jelet találjuk.

A közösség informális szerkezete sokkal kevésbé könnyen írható körül. A központi személyek azok, akik esetleg a legrégebben csetelnek. A további szerkezetet a köréjük szerveződött régi és új, szimpátiaválasztáson alapuló baráti kapcsolatok határozzák meg.

Ezeket a "szerkezeteket", a társaságot, viszonyokat, stb. tanácsos és érdemes is feltérképezni már a csetes életünk kezdetén .

Na majd innen folytatom...