Ülj közelebb.... befejezem.

Ezután még számtalan dologgal lehetne, és talán kellene is foglalkozni.

Biztos izgalmas dolog lenne beszélgetni a „megérzésekről”, ahogy szinte érezzük a másik embert. Ahogy a nevét meglátva és pár hozzászólását olvasva azt mondja az ember: ”Igen, Ő valaki. Vele meg kéne ismerkedni, beszélgetni kéne…”.
Vagy pont az ellenkezője, akiről már az első pillanatban érzed, hogy, „Ajaj, ő valami ’fura’, vele még „bajom” lesz.”

Mert igenis vallom és hiszem, hogy a neten is átsugárzódik az emberi érzés és szellem, idővel természetesen a jellem is.
Kell hozzá biztos hatodik érzék is, de gyakorlat biztosan. Az itt eltöltött évek gyakorlata.
Pont ez a nagyszerű a netben, az internetes csevegésben például. Hogy lehetőségünk van olyan emberekkel találkozni, akikkel személyesen esetleg sose találkoznánk. De itt alkalom adódik ilyenre is. Néha csak kapkodó, futó beszélgetésekre, néha hosszabban is. És ezek a beszélgetések, ismeretségek bizony sokszor érnek annyit, mint egy „igazi” barátság.

Szintén lehetne külön, csak a fórumozással foglalkozni. A blog műfajával (ez sem az), vagy a közösségi oldalakkal, az egyéb on-line csevegők és kommunikációs programokkal és használóikkal. A mobiltelefonról netező, csetelő, skype-oló, facebookozó mazochistákkal, akiket szolidaritásból én is néha követek. Számtalan és szinte kimeríthetetlen témát kínál a net és a netes társadalom.

Érdemes lenne az IRL (In Real Life – a valós életbeli) találkozókról is beszélni. Nagyon nagyszerű, a valós életben is ápolt kapcsolatok, barátságok szövődhetnek. De arról is, mikor esetleg főnök-beosztott, vagy feleség-férj találkozik szembe az ilyen cset-talin. Aranyos helyzetek.  :)

Aztán lehetne beszélni még a szenvedélybetegségekről, a függőkről. Az „addiktív” netesekről. Akik annyira megszokták és hozzászoktak a nethez, csethez, fórumhoz, stb., hogy a nélkül nem telik el napjuk. Ez részben jó, de sajnos veszélyei is vannak.

Jó néhány vicc is van az internetfüggőséggel kapcsolatban:

- Mikor kimész hajnali 3-kor a WC-re, előbb megnézed, hogy érkezett-e új e-mailed. Útban visszafelé ismét megnézed.
- Email-t írsz a szobájában lévő gyerekednek, hogy „jöjjön vacsorázni”.
- A hagyományos postai leveleken is kezdesz smiley-t használni.  :-)
- Rájössz, hogy a szövegszerkesztőben minden mondatvégi pont után automatikusan odaírod a „hu"-t.hu.
- Nem tudod, hogy a három legjobb barátodnak mi a neme és valódi neve. Hiszen mindig semleges neveken jelentkeznek be az cset-re.
- „Anyám azt mondta netfüggő vagyok, de én kitiltottam emiatt a chat-ről.”
- Repülőgépen a fele utadat a laptopoddal az öledben töltöd, míg a gyereked a csomagtartóban van.
- Minden barátodnak "@" van a nevében.
- A macskádnak saját honlapja van.
És még lehetne folytatni.

„A dzsungelben minden ehető, TE IS…” (Pápua mondás)
Az Internet egy dzsungelhez hasonlít…

Ne higgy el mindent, amit az interneten (cseten, fórumon, weboldalakon, és általában bárhol) olvasol. Hiszen ide bárki, bármit írhat, és állíthatja akár még azt is, hogy a Föld lapos.
A józanész itt az egyik legfontosabb kellék.
(Ne add meg pl. a nevedet, lakcímedet és a telefonszámodat az Interneten soha senkinek, csak annak, akiben feltétlenül megbízol, és akinek személyesen is megadnád!
Gondolkozz, mielőtt Interneten szerzett ismerősökkel személyesen is találkozol! Mit is tudsz róla valójában...)
Igazából fura, de igaz mondás.
Nem a világ lett rosszabb, csak a hírszolgáltatás és a kommunikációs technológia lett jobb.

A fentieket természetesen nem elrettentésnek és ijesztgetésnek szántam. Csak sok mindent tapasztaltam és tudok ezekről. Sok olyan emberrel beszéltem, aki tudta ezeket, csak épp adott pillanatban „elfelejtette”. És élelemmé vált az „internetes dzsungelben”.
Lehet sebet kapni, és adni. És ahogy már mondtam, ezek a „virtuális” világban szerzett sebek, ugyanúgy fájhatnak, sőt néha még jobban.

Az internet tulajdonképpen csodálatos dolog. Tele érdekességgel és szépséggel. Az emberi kapcsolatokban is. Csak bánni kell tudni vele.
Hiszen ez is olyan, mint a kés. Egy eszköz. És egy eszköz „önmagában” nem veszélyes, csak a mi kezünkben, az emberektől válik/válhat azzá.
A kést is lehet kenyérszelésre használni, de lehet vele emberéletet is kioltani.


Igazából meglepett engem is, hogy mennyien olvasták a blogot. Kevesebben szóltak hozzá, de ez is emberi tulajdonság. Viszont úgy tűnik, sokatokban kíváncsiságot sikerült gerjesztenem. És ez bőven elég. Innen már a Ti dolgotok.

Köszönöm szépen Nektek, akik ideülve beszélgettetek velem. Nagyon jó érzés volt azokat a visszajelzéseket és véleményeket olvasni és „beszélgetni” Veletek.
Köszönöm Nektek is, akik „csak” ideültetek és hallgattátok a mi beszélgetésünket.
Azoknak is köszönet, akik csak épp bele-beleolvastak.

Talán engem is sikerült ezen keresztül kicsit meg-, vagy félreismernetek. Nem sokat árultam el magamról konkrét adatot, de szerintem nem is ez a fontos.
A Zéta „üzenet” sem volt véletlen.
(Remélem, annak ellenére, hogy „Láthatatlan embernek” definiáltam magam, többeteknek sikerült az arcomat meglátnia, illetve az arcom mögé néznie.)
És jó volt sokatokon érezni, hogy valóban tudtatok idővel „közelebb ülni”. Köszönöm.

Egyelőre befejezem a blogolást a témában. Talán ez is már túl hosszúra és nagyon „okoskodóra” sikerült. De természetesen, ha bárkinek kérdése van, örömmel próbálom elmondani a véleményemet, ha úgy gondolja, hogy ezzel segíteni tudok.

Ha lehet emlékezzetek mindig arra, amit a barátságról korábban írtam, a csetes mottóról.

„Vannak emberek, akik továbbállnak, kilépnek életünkből.
Ám némelyikük barátunk lesz, és velünk marad egy ideig…
Maradandó, kedves nyomot hagyva szívünkben.
Már mi sem leszünk többé azok, akik voltunk, mert szert tettünk egy jó Barátra.
A tegnap történelem. A mai nap ajándék. Ezért hívjuk úgy, hogy Jelen."


És stílusosan:

10x GL & CUL8R in the net or IRL, Bye M8s

(Thanks, good luck and see you later in the net or in real life, bye mates –
Köszi, sok szerencsét és találkozunk még később a neten, vagy személyesen; viszlát Társak)

Béke veletek.