Ülj közelebb.... folytatom...

Akkor eljutottam (végre?) a harmadik dologhoz. Talán nem árt feleleveníteni, mi is ez a három. Honnan is indultam?

Mi is kell az internetes fórumozáshoz, csevegéshez, blogoláshoz különösen?

Kell:
- egy "csipetnyi" bátorság;
- egy "nagy adag" humorérzék; és
- egy "hatalmas" mennyiségű tisztesség, emberség és becsületesség.

Az első kettőről már pár dolgot próbáltam elmondani.

Most nehéz helyzetben vagyok. Egyrészt a téma „milyensége” okán, másrészt valószínűleg „csúnya” dolgokat is fogok mondani. Pont ezért szeretném ismételten előrebocsátani, hogy senkit nem áll szándékomban megsérteni, nem akarok személyeskedni, nem áll szándékomban „kinyilatkoztatásokat” tenni. Mindaz, amit elmondok nagyrészt az én véleményemen és tapasztalataimon alapul.
Nem szeretnék erkölcsprédikátor, valamint tánc-, és illemtanár sem lenni.
Követem eddigi elveimet és beszélek arról, amit erről és ezekből megtanultam, illetve amit ezekkel kapcsolatban tapasztaltam, és arról, ahogy én látom ennek fényében ezt a dolgot.

A tisztesség, emberség, becsületesség fogalmak tisztázásához talán egy kis kitérő kell szintén. Ezeket a fogalmakat, viselkedési „normákat” (magatartásformákat) lényegében az erkölcs szabályozza.

Az erkölcs (idegen szóval: a morál) fogalma alatt mai köznyelvi szóhasználatban a magatartásunkat befolyásoló, általunk és/vagy a társadalom által helyesnek tartott, olyan szabályok összességét értjük, amelyek túlmutatnak a jog és az egyéb írott szabályok keretein.
Az erkölcs szabályai a társadalmi normák egyik fő típusát jelentik. Más megfogalmazás szerint az erkölcs azon elvek összessége, amelyek a helyes és helytelen, a társadalmi jó és rossz megkülönböztetését segítik az emberi cselekvés során.
Korábban az erkölcs tágabban értelmezett volt. Általában jelentette egy személy magatartásának módját.

Az erkölccsel kapcsolatos felfogások a történelem folyamán gyakran változtak és ma is különböző erkölcsi nézetek él(het)nek egyidőben. A közösségi szinten elfogadott úgynevezett közerkölcs szabályai koronként, társadalmi csoportonként, kultúránként, országonként, régiónként változnak.

"O tempora, o mores!" ("Ó, idők, ó, erkölcsök!", azaz rossz időket élünk, ha már ilyenek az erkölcseink) mondta már a Krisztus előtti korban Cicero is. Tehát ez a dolog, az erkölcsök változása, nem új keletű. És mint tudjuk "régen minden jobb volt", legalábbis mindent ehhez, azaz a korábbi dolgokhoz mérünk.

Ide tartozik még a magatartás kifejezés. A magatartásban fejeződik ki az egyénnek a különböző, szituációkhoz, feltételekhez, kisebb-nagyobb közösségekhez való alkalmazkodása, valamint külső hatásokra adott válasza, reagálása.

Pont ezért nehéz is talán „hitelesen” és általánosságokban beszélni róla. Mert nem egy „örök érvényű”, változatlan dolog. A különböző erkölcsi normák, felfogások és az emberek magatartása is folyamatosan alakul, finomul (durvul), mintegy alkalmazkodik a társadalmi fejlődéshez és viszont. Ráadásul esetenként ugyanabban a korban, esetleg ugyanazon országban is más és más lehet ez az egyes emberek által elfogadott norma. Függ a neveltetéstől (szocializálódástól), de akár még az iskolázottság és az életkor is befolyásolja.

És mint mondtam, természetesen nem akarok erkölcsprédikátor lenni, nem mondhatom meg, mi az egyértelműen jó, vagy mi a rossz. Rám is ugyanezek, a fentiek érvényesek, mert az adott helyzet, és körülmények miatt különböző módon gondolhatok, vagy ítélhetek meg bizonyos magatartásokat, ezen keresztül akár embereket is. Amúgy megtanultam azt is, hogy az embereket „megítéljem”, és ne „elítéljem”. De mindezek ellenére úgy gondolom, hogy ha változnak is ezek az elvek, az alapelvek lényegében nagyrészt változatlanok.

Ehhez kapcsolódik szintén szorosan az illem fogalma. Az illem, magyarul viselkedéskultúra: melynek feladata, célja az emberek közötti kapcsolatok, és a társadalmi élet szabályozása. Ez még sűrűbben változhat, mert minden kornak, generációnak, vallásnak, népcsoportnak, sőt a családnak is megvannak az illemszabályai. Az illem lényegében maga a jó modor, a kulturált viselkedés, amely eszköz, és bizonyos helyzetekben védelem.
Például gondoljunk csak arra, hogy alig száz éve, ha strandolni akartunk, akkor milyen „ruházat” volt illendő, vagy erkölcsös. És ma mi a helyzet? És számtalan ilyen példát lehetne felhozni.

Alapvetően a fórum és a cset, stb. sem arra való, hogy itt éljük ki, vagy pótoljuk azokat az elfojtott, elmulasztott dolgokat, amiket a valós életben nem tudunk, nem merünk megtenni, vagy amit a jó modor, illem, erkölcs máshol nem enged meg.

Az biztos, hogy itt sem kell és nem is szabad máshogy viselkedni, mint egy nyilvános helyen. Ha nem mondanánk a társunk szemébe (vagy háta mögött) egy társaságban sem olyat, amit itt elmondunk, akkor ne tegyük itt se. Azt meg senki ne higgye, hogy bármit mondhat bárki is, hiszen itt is érvényes a „sánta kutya utolérésének elve”…

Ismét - a teljesség igénye nélkül - próbálok majd a következőkben pár dolgot elmondani, vagy pár dologról véleményt alkotni. Ahogy (hiszem és remélem nemcsak) én látom és gondolom.