Ülj közelebb.... folytatom...

Most még mindig nem az a bizonyos harmadik dolog következik...

Ma sem azzal folytatom. Így mennek füstbe a szépen kidolgozott tervek és szinopszisok

A szinopszis szó jelentése amúgy: „ránézni az egészre”.
Igen ez az egész téma és minden, amiről itt szó van, az egy nagy EGÉSZ. Igazából az internet egy kis kozmosz, egy elektronikus Világegyetem. És hatalmas, szinte megismerhetetlen terület.

Bár kering egy olyan cinikus vicc is a neten, hogy:
„Eladó az Internet teljes tartalmának másolata 15689 db DVD-n (vagy pornó nélkül 10 DVD-n)”.
Ez azért biztos túlzás, nem hiszem, hogy ez ennyire igaz lenne, ám akár Rajkin mestert is idézhetnénk ezzel a viccel kapcsolatban: „Válámi ván, dé ném áz igázi”.
Az interneten megtalálható sok minden. Számtalan érték, tudás és hasznos, szép információ, de ugyanakkor rengeteg felesleges dolog, mondhatnánk akár azt is, hogy „hulladék” (reklám, spam, hazugság, álinformáció). Olyan, mint a Világűrben, a számtalan hasznos mesterséges hold mellett sok „űrszemét” is kavarog. Amely a korábban megsemmisült hasznos eszközökből maradt, vagy lett.
És ezeket az anyagokat, dolgokat mi is szaporítjuk a neten. Szándékosan is, de véletlenül, akár akaratlanul is.

Mint a nagy egész részeivel, most akkor 2 dologról essen majd szó:

- az egyik a nyomok magunk után, lenyomataink az interneten, illetve
- a másik majd a névválasztás.

Mindkét dolog szervesen kapcsolódik egy olyan fogalomhoz, amit nagyon sokan nem vesznek komolyan, vagy nem is ismernek.
És most baj van. Ez a terület az egyik „vesszőparipám” és egyben szakterületem is.
És ez az: informatikai biztonság és -adatvédelem.
Megpróbálok majd rövid és közérthető lenni, de előre figyelmeztetek mindenkit, hogy valószínűleg nem fog sikerülni… Hát ti akartátok…

A teljesség igénye nélkül, amolyan brechti „színház” módjára, csak „gondolkodásra szeretnélek izgatni” titeket. Tehát katarzist ne nagyon várjatok..

Természetesen senkibe nem szeretnék paranoiás képzeteket és egyéb hasonló rossz érzéseket sem táplálni, de azért a dolgokat szerintem érdemes egyszer kicsit alaposan végiggondolni.

Korábban egy blogban írt hozzászólásomkor idéztem ezt a (meglehetősen hím soviniszta) mondást. Ha nyomot akarsz hagyni az életben magad után, akkor:
„Ültess egy fát, nemzz egy gyereket (persze fiút), építs egy házat és írj egy könyvet!”

Ennek a mondásnak csak egy részével, mégpedig az „írj egy könyvet”, tanáccsal van igazából létjogosultsága foglalkozni itt és most. Az indokaimat nem kell azt hiszem részletezni

A könyvírással Gutenbergig, ez így is volt. De ezzel nem azt akarom mondani, hogy a Gutenberg-galaxis (a nyomtatott könyvek világa) halott, hanem inkább azt, hogy megváltozik és jelentősen átalakul a kommunikáció és a módszerek, ahogy mindezeket használjuk, közvetítjük, kezeljük.

Már nem az írott, azaz nyomtatott könyv az egyedüli mód, hogy ismereteket, vagy bárminemű irodalmi tartalmat közzétegyünk, és a világra hagyjunk. Ez érvényes minden „írott”, illetve írói műfajra.
Korábban egész mást jelentett egy nyomtatásra szánt könyvet megírni, kiadni, stb. Az valóban csak a „kiváltságosaknak” sikerült. Mert ugye a könyv nagy kincs, és ha ma már nem is tartják sokan akkora becsben, de mégis egy érték és időtálló dolog, illetve az volt sokáig.


Tehát valóban kiemelkedő tett volt könyvet írni, és sokáig az volt könyveket birtokolni is.
Ma már azonban nem kell „hagyományos” könyvet írnunk, hogy nyomot hagyjunk magunk után a világban.

És innen folytatom majd…