Ülj közelebb.... folytatom...

Ott fejeztem be nemrégiben, hogy ma már nem kell „hagyományos” könyvet írnunk, hogy nyomot hagyjunk magunk után a világban.

És ezek a nyomok sokkal szélesebb körben és kicsit „ellenőrizhetetlenebbül” is kerülnek mások birtokába ilyen módon. Gondoljunk csak bele…

Itt például a fórumon. Regisztrálunk, email címet, nevet, egyéb információkat is megadunk. Aztán elkezdünk további adatokat (zenét, képet, szöveget feltölteni, vagy akár csak hozzászólást írunk) közölni. Aztán sok egyéb helyen is regisztrálunk emellett. Esetleg honlapunk van, vagy a közösségi oldalakon (iwiw, facebook, stb.) nyitunk személyes profiloldalt. Itt szintén információkat adunk meg magunkról. Aztán különböző kapcsolati listák, baráti listák tagjai leszünk. E-maileket írunk és kapunk. Ezek mind-mind az interneten tárolódnak, valamilyen szerveren, adattárolón. Ezek az információk „elő is kerülhetnek”, sőt ezek akár meg is kereshetőek.

Például ki lehet próbálni, hogy a Google milyen találatokat ad, ha akár nevünket, akár felhasználói nevünket beírjuk a keresőbe. De nem kell ilyen messzire menni, itt a Fórumon is kereshetőek vagyunk, hozzászólások, feltöltések, stb. És ha valaki, aki nem is tagja ennek a közösségnek, hanem csak keresgél az interneten, a fórumon hagyott „nyomaink” alapján, azokon keresztül hozzánk is eljuthat. Néha meglepő adatokkal és eredményekkel találkozhatunk…
Olyan információk köszönhetnek vissza, amiről nem is hittük volna, hogy eltárolódtak személyünkről.

De emellett van egy még nagyobb veszély és gond is. Sok esetben „elborzadva” láttam, hogy milyen privát információkat képesek az emberek önmagukról közzétenni az interneten.
A közösségi oldalakon jellemzően, de akár még itt a Fórumon is. Teljes név, pontos lakcím, telefonszám, munkahely, beosztás, elérhetőségek, fényképek, stb.

Ezzel alapvetően nincs is gond, mert nyílt, őszinte bemutatkozás. Ez lenne a teljesen normális hozzáállás és módszer, hiszen őszintén, nyíltan, bizalommal kell is viseltetnünk egymás iránt. Csak ezekkel az adatokkal sajnos vissza is lehet élni és mindig található olyan ember, aki ezt meg is teszi. Rossz szándékból, vagy egyszerű önös érdekből, butaságból, vagy csak azt hiszi vicces az ilyen. Ezt nem részletezem, gondolom sejti mindenki, milyen nehéz helyzeteket teremthet mindez adott esetben, különösen egy rosszindulatú személy kezében.

Ez olyasmi is lehet akár, mint mikor elmegyünk otthonról és kiírjuk az ajtónkra, hogy „kulcs a lábtörlő alatt, a spórolt pénzt, meg a szekrény bal alsó fiókjában, a zoknik alatt tartom.”.

Lehet túlzónak tűnik ez az általam festett kép, a veszély, de inkább kezelje mindenki így, mint később bánja meg feltétlen bizalmát és esetleges könnyelműségét. Ráadásul az internet technikailag olyan módon működik, hogy a közölt, közzétett információk már utólag nem, vagy csak nagyon nehezen törölhetőek. Hiszen azokat az interneten „archiválják”, eltárolják. Ezeket a rögzített adatokat viszont mi már módosítani, törölni nem tudjuk.

Emellett érdekességként azt is célszerű tudni, hogy az álláshirdető cégek, munkaközvetítők nagy előszeretettel kutatják is a pályázó adatait pont az ilyen oldalakon, és pont ebből az okból. És ha mondjuk banki ügyintézőnek jelentkezünk éppen, de enyhén kompromittáló fotónkkal, bejegyzésünkkel találkozik a leendő főnökünk a neten rólunk, akkor nem biztos, hogy pozitív lökést ad neki ez abban a döntésében, hogy mi vagyunk a legjobb jelölt/választás erre a munkakörre.
Általános tanácsként talán azt a legjobb megfogadni, hogy az internetre csak olyan adatokat tegyünk fel magunkról, vagy olyan információkat adjunk meg, amit bárhol, bármikor, bárkinek is elmondanánk.
Olyan adatokat csak, amit akár a ruhánkra írva is viselnénk nyilvánosan, pl. az utcán közlekedve. Ugyanis az internet teljesen nyilvános, bárki által használható és bárki számára hozzáférhető „közterület”.

Ehhez kapcsolódik szorosan az is, hogy például tudjuk-e, illetve tisztában vagyunk-e azzal, hogy gyerekeink mit csinálnak az interneten, merre járnak, és ők milyen adatokat, információkat hagynak maguk után, vagy akár esetleg rólunk, illetve közvetlen környezetükről. Természetesen a magánszférájukat nem szabad totálisan ellenőrizni, korlátozni minden eszközzel, vagy erőszakos módon. De ezekről a veszélyekről nekik is tudniuk kell, és meg kell tanulniuk nekik is a helyes, óvatos magatartást. De ez már megint más téma, bár szintén elég érdekes, meg fontos.

Aztán ismét egy alapvetően más terület, szintén csak elgondolkoztatás miatt.
Olyan helyzetek sora, amelyek mindennaposak és normális életünk részei.
Csak szemléltetésként, hogy elektronikával, informatikával, nyilvántartásokkal agyontűzdelt életünkben mennyi nyomot hagyunk az interneten kívül is, annak használata nélkül is akár.

Képzeljük el, hogy például megbetegszünk. Orvoshoz megyünk. Itt a TAJ számunk alapján kiállítanak számunkra recepteket és megállapítják a diagnózist. Majd elmegyünk a patikába kiváltani a receptet. Itt bankkártyával fizetünk a gyógyszerekért, fizetéskor megadva bankkártyánk PIN kódját. Közben mobiltelefonon kapunk nyugtázó sms-t a fizetésről, majd amíg várunk, felhívjuk barátunkat, hogy megbeszéljük a következő esti programot. Ugyanakkor sms-ben megvettük előtte a parkolójegyünket is a kocsinkra, rendszám, hely, idő megadásával. Közben a szomszédos műszaki boltban meglátjuk a már rég keresett árucikket és beugrunk megvenni. De ezt is hitelre, tehát gyors hitelbírálás következik, amiben nyilatkozunk már meglévő hiteleinkről, jövedelmi viszonyainkról és bemutatunk néhány kifizetett közüzemi számlát (vezetékes telefon, áram, gáz), esetleg munkahelyi jövedelemigazolást is csatolunk.
Na ennyi talán elég is, bár még lehetne folytatni

Ezen információk, adatok velünk kapcsolatban és rólunk mind-mind hosszabb-rövidebb ideig tárolódnak (orvosnál, patikában, távközlési szolgáltatónál, banknál, stb.). Adott esetben azeket az adatokat össze is lehetne kötni és így teljesen pontos, precíz, naprakész információval rendelkezhetnének rólunk. Szerencsére ezt nem lehet megtenni, azaz nincs rá se lehetőség, se jogszabály nem enged ilyet tenni.
Természetesen emellett ezen adatok nagy része az adatvédelmi-, a banktörvény és minden más egyéb érvényes jogszabályok alapján szigorúan védve vannak és bizalmasan, titkosan kezelik. Felhasználni, visszaélni vele nem lehet jogszerűen. Jogszerűen nem…
És ha belegondolunk mennyi fontos és alapvető adatot adtunk meg. Közöttük személyes adatainkból is nagyon sokat, de megadtunk különleges adatainkból is (pl. egészségi állapot). De az adatok, az adatvédelem megint már más téma és kérdés.

És mint már korábban mondtam, nem félni és ijedezni kell ezektől. Ezekkel csak „egyszerűen” jó tisztában lenni.
Ahogy kedvenc kollégáim egyike mondogatta mindig: „Nincs üldözési mániám! Engem ÜLDÖZNEK!”.

Viccet félretéve.
Nem vagyok a „Nagy testvér figyel” fóbiás, és senkinek nem is kell azzá válnia, de ezek a tények, attól még tények. Tehát határozott nyomaink a világban, közte az interneten is megtalálhatóak.
Alapvetően mi magunknak kell vigyázni arra, és gondoskodni arról, hogy semmilyen olyan nyomot és semmilyen – adott esetben – árulkodó jelet ne hagyjunk. Legalábbis olyanokat ne, amivel mások visszaélhetnek, vagy amelyekkel bármilyen kárt, fájdalmat okozhatnak.


(Arany EuroCard Mastercard Hitelkártyám száma és PIN kódja, valamint minden fontos hozzáférési jelszavam, kódom a profiloldalamon van feljegyezve. Csak azért írtam oda én is, hogy kéznél legyen, el ne felejtsem, mikor a neten on-line vásárolgatok össze-vissza…)